Már nagyon vártam ezt a napot,
s talán most végre felnőttem e nemes feladatra…

 

Ülök a félig bedobozolt ház kellős közepén, halkan a háttérben szól egy kis alapzaj, s úgy gondoltam meghívom Őt ide. A példaképemet.  – Uram, kedves Uram! Üljön mellém, és kápráztasson el, vezessen be az elméjébe! Könyörgöm, adja át, mutassa meg a fiktív álmait, az Óriásokon keresztül a törékeny kisfecskéig, majd Kedves Uram, mutassa be nekem azon festményen szereplő, pompázatos arcú Férfit. Csak kérnem kellett, s Ő itt termett.

 

Oscar Fingal O'Flahertie Wills, azaz Oscar Wilde 1854. október 16.-án született Írország fővárosában, Dublinban, köznemesi család második gyermekeként. Édesapja, Sir William Wilde fül- és szemspecialista, Édesanyja Jane Francesca Elgee Speranza írónő. Oscarnak volt két testvére, Willi és Isola Francesca Emily. Az író nagyon szerette húgát, ám sajnos a kislány tíz évesen életét vesztette, Wilde-ban ez óriási törést okozott.

 

1864-ben testvérével együtt a Portora Royal School internátusába utaztak, majd tanulmányait 1871-től 1874-ig a dublini Trinity College-ban folytatta. Egyetemi tanulmányait Oxfordban, a Magdalen College-ban végezte, 1874-78 között.

1876-ban sajnálatos módon Édesapja elhunyt, így minden teher Lady Wilde nyakába szakadt.  Wilde a londoni kávéházak, szalonok törzsvendége lett. Különc viselkedése miatt kinevették, majd a Punch című. hetilap 1880-tól karikatúrasorozatot készített róla, aminek Oscar kifejezetten örült, hiszen ő minden áron hírnevet akart szerezni magának; „Sértegessetek, dobáljatok meg sárral, de az istenért, nézzetek rám.” 

1881-ben saját költségére megjelentette verseskötetét Poems (Versek) címmel, melyet még ebben az évben bemutatott Kanadában és az Egyesült Államokban, s óriási sikert hozott számára.

Az idő múltán feleségül vette Constance Mary Lloydot, akivel Londonban le is telepedtek. Oscar sorra adta ki remekműveit, magával ragadó nyelvezetben. Előadásokat tartott, esélyekre járt, s egy efféle eseményen megkérdezték tőle, hogy mit csinált aznap, amire ő csak annyit mondott: „Egyik versem nyomdai levonatát javítottam. Egész délelőtt töprengtem, végül kihúztam egy vesszőt. Délután folytattam a munkát, aminek az lett az eredménye, hogy visszaállítottam azt a bizonyos vesszőt.”

 

Oscar Wilde nagy örömére 1885-ben megszületett első gyermeke, Cyril, majd egy évvel később lánya Vyvyan. Az író csak úgy ontotta magából a fantasztikusabbnál fantasztikusabb meséket. 1888-ban megjelent A boldog herceg és egyéb mesék című mesegyűjteménye, amelyben olyan nagyszerű alkotások kaptak helyet, mint például a névadó; A boldog herceg, Az önző óriás és nem utolsó sorban A nevezetes rakéta. 1890-ben megjelent Oscar Wilde véleményem szerint a legnevesebb, s egyben a legvitatottabb műve, a Dorian Gray arcképe, ami nemcsak híressé, de piszkosul gazdaggá is tette. Ez az év volt számára a csúcspont; boldog volt, s gazdag, a legelitebb körök szerves tagja. Ám egy nap, 1891-ben megjelent egy fiatal költő az életében, aki felkavart Oscar életében mindent. A kapcsolatuk egyre mélyebb s mélyebb lett, ami abban a korban tiltott volt. Az ifjú Lord Alfred Douglas („Bosie”) meg kell hagyni, rendesen elcsavarta a fejét a Mi briliáns írónknak, csakhogy a fiatalember édesapja nem támogatta e frigyet, s felelősségre vonta Wilde-ot, aki felháborítónak tartotta e rágalmazást így pert indított ellene, ám balul sült el, s fordult a kocka. A bíróság bűnösnek találta Wilde-ot a fajtalankodás bűntettében, és két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték. 1895-től 1897-ig raboskodott, s teljesen megtört. 1896-ban meghalt édesanyja, Lady Wilde, ami nagyon mélyen érintette őt. „Anyám halála oly szörnyű volt nekem, hogy én, aki egykor a nyelv mestere voltam, nem találok szót, mely kifejezné fájdalmamat. Ő és az apám olyan nevet hagytak rám, amelyet ők nemessé és megbecsültté tettek. Én örökre szégyent hoztam erre a névre.”

 

Szabadulása után, 1898-ban adják közzé A readingi fegyház balladája című művét, melyet C. 3. 3 „néven” publikált, mivel ez volt Wilde rabzárkájának száma. Az emberek Oscar iránti gyűlölete kezdett átalakulni szánalommá. „A hazaszeretetéért börtönbe zárt hazafi szereti a hazáját; a fiúk szeretetéért börtönbe zárt költő szereti a fiúkat.” E szavakkal tudatta az író, hogy nem fog megváltozni.

Eljött a szomorú nap, 1900. november 30.-án hajnalban a börtönben elkapott fülgyulladásban életét vesztette.  Hű barátok kis csoportja kísérte el őt utolsó útján.

 

***

 

Pár évvel ezelőtt ismerem meg Őt, egy nagyon kedves barátom jóvoltából, akinek örökké hálás leszek ezért Is. A boldog herceg című novelláját láttam a szemem előtt, s rögtön magával ragadt a tökéletessége. A szememen keresztül a lelkemig hatolt minden szava. Fantasztikusan bemutatja az emberi s állati szívet, az önzetlenséget és legfőképpen a szeretet, szerelem legmagasabb fokát.  Olyan számomra e mű, mint másoknak A kis herceg, minden olvasással többet jelent. Majd megismertem a tökéletességet, Dorian Gray arcképe című művével, ami filmben is elképesztő. Gyönyörű szavaival s az óriási filozófiájával ragadja el az olvasót. Bebizonyítja, hogy nem minden a szépség, természetesen telis tele paradoxonokkal. Az ember lehet bármennyire szép, ha legbelül rohad, s a padlás mélyén ott azaz elrejtett festmény kukacokkal teli.

 

Csak ajánlani tudom, e zseni alkotásait, kimagasló tisztelettel és elismeréssel! Számomra mindig egy monumentális élményt nyújt! Olvassátok Őt figyelmesen, nyitott elmével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fontos művei:

Dorian Gray arcképe
A boldog herceg
A csalogány és a rózsa
Az önző óriás
Az önfeláldozó jóbarát
A nevezetes rakéta
Lady Windermere legyezője
Az ideális férj
A readingi fegyház balladája
A kritikus, mint művész
Az álarcok igazsága
Az élet titka a művészet

 

Evelynnek ajánlom, s köszönök neki Mindent!