A horror mestere
Sokat gondolkodtam, hogy melyik nagyságról is írjam életem első könyv/író ajánlóját, és hosszas tanakodás után bár, de úgy döntöttem, hogy a horror koronázatlan királya mellett teszem le a voksomat. Ki is ő valójában? Olyan fantasztikus regények kapcsolódnak a nevéhez, mint a Borzalmak városa, A Setét Torony vagy esetleg A ragyogás. Ha eddig nem jött rá senki, hogy kiről is lesz szó, akkor elárulom:
Stephen King.
Én 13 évesen olvastam el életem első King regényét, melyet a mai napig nem bánok, hiszen egy olyan stílussal ismerkedtem meg, amely máig mérvadó a horror kategóriában, azóta sem találtam írót, amelyik túlszárnyalná, vagy akár csak megütné a kissé már idős mester szintjét. Nagyságát az is mutatja, hogy regényeit több mint 40 nyelvre fordították le, plusz az eladott példányok száma már négyszázmilliót verik.
A mester 1947. szeptember 21.-én született Portland-ben. Fiatal korában sokat nélkülöztek családjával, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy az elméjét művelve a fantázia legtávolabbi zugaiba is eljusson. Hétévesen kezdett el írni, ám amikor megtalálta édesapja befejezetlen műveit, az adott neki kellő löketet ahhoz, hogy hivatássá formálja az addig még hobbinak gondolt írást. Első történetei 19 éves korában jelentek meg, a Comics Review magazinban. 1970-ben kezdett el dolgozni A Setét Torony-sorozaton, mely első része csak 1982-ben, míg az utolsó 30 évvel később, 2012-ben látott napvilágot. Házassága után egy ideig angoltanári fizetésből kellett megélniük, valamint egy mosodában vállalt állást. Ám a '70-es években megtörtént az áttörés: Doubleday Kiadó bejelentette, hogy elfogadja a Carrie (A boszorkánylány) c. regényének kéziratát. King majdnem megfosztotta a rajongókat ettől a gyöngyszemtől, ám hatalmas köszönet feleségének, aki előrelátóan megmentette a jövő kor számára, hiszen a szemetesből halászta ki, ahova férje dühében száműzte a félig kész művet. A Carrie sikere után nem volt meglepő, hogy karrierje felfelé ívelt: 1977-ben dobták piacra A ragyogást, mely azon nyomban a sikerlisták élére került (és nálam a mai napig a top10 előkelő 3. helyén terpeszkedik). 1975-ben jelent meg másik nagy kedvencem, a Borzalmak városa, mely egy kevés Alkonyat beütéssel bír, bár nélkülözi az inget szétnyitó csillámvámpírokat. Mint nagyon sok hirtelen híressé vált ember, ő is az alkoholhoz és a drogokhoz nyúlt, hogy fel tudja dolgozni a sikert: ebből az időszakból született A rémkoppantók című műve, amelyre – elmondása szerint- egyáltalán nem is emlékszik. Eközben írói álnéven (Richard Bachman) jelentek meg regényei, ám ez a kis turpisság a Sorvadj el! c. művének megjelenése után kiderült, és ez által a könyvek eladási száma megtízszereződött. 1984-ben jelent meg a másik személyes kedvencem, mely az első volt a Peter Straub-bal kivitelezett együttműködés gyümölcsei közül, A talizmán, ami egy igen érdekes, jellegzetes Straub-King regény, fantasy és horror elemekkel fűszerezve. Charles Dickens-módra, 6 kötetben jelentette meg havonta féléven keresztül a Halálsoron című regényét, melyet ma is leginkább ebben a formában (kisregényekként) lehet beszerezni antikváriumokban. 1999-ben balesetet szenvedett: séta közben elgázolták, és a kórházban töltött ideje alatt született meg a Rémkoppantók című műve. A további években több jelentős regénye is debütált, mint például A talizmán, a folytatása A fekete ház címmel, vagy A búra alatt, melyből időközben sorozatit is indított a CBS csatornán. Novellás kötetekkel is dicsekedhet, az életrajzi könyvén kívül, melyben életútja mellett kifejti a véleményét az írásról, valamint az ahhoz használt nyelvről. Több díjat kapott: 1996-ban O. Henry díjat, 2003-ban Nemzeti Könyvdíjat, 2004-ben pedig Bram Stroker-életműdíjat.
Most itt ülve a laptop előtt elgondolkodom azon, hogy a fentebb felsorolt regények közül melyik művét is választhatnám ki elemzésre. A mobilt? A borzalmak városát? Ám ahogy a polchoz lépek, a kezem akaratlanul is az 1986-os kiadású, már szerte szétolvasott Ragyogáshoz téved, és tudom, hogy ez nem véletlen: az egyik legmeghatározóbb műve ez, a mesternek.
Miről is szól? A horror történethez adottak a kissé tipikus szereplők: az ex-alkoholista apuka, Jack Torrance, a kissé hisztis feleség, Wendy, közös gyermekük, a nem éppen hétköznapi Danny. Hogy miért is különleges ez a fiúcska? Hát mert időnként furcsa hangon beszél, és váltig állítja, hogy lakik benne egy másik gyerek, egy bizonyos Tony, aki igazából Danny későbbi énje, ráadásul a kisfiú „ragyog”.
Amikor Jack elvállal egy állást a Colorado-hegység egyik eldugott luxus szállodájában, a Panoráma Hotelben, mint téli gondnok, még nem is sejti, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük. Danny találkozik egy afroamerikai szakáccsal, Hallorann-nal, aki elmagyarázza neki, hogy a ragyogás képessége, mit is jelent; gondolatban tud kommunikálni azokkal, akik szintén „ragyognak”, nem is beszélve arról, hogy látja a jövő egyes variációit, valamint a múltat is. Lassan kiürül a szálloda: így hármasban maradnak. Jack felfedezi a kazánházban a régi papírokat, melyek a szálloda hírhedt múltját bizonyítják: több gyilkosság, haláleset is történt a falak között, plusz gengszterbarlangként is működött egy ideig a hely. A szálloda erőszakos múltja rányomja bélyegét a jelenre, ezt felerősíti Danny ragyogása, és így az eddig megfoghatatlan szellemszálló egyszeriben életre kel, s régen halott emberek válnak kézzelfoghatóvá. Ezzel kezdetét is veszi a keményvonalas szállodaizmus.
A stílusa egyedülálló. Olyan részletességgel igyekszik leírni nemcsak a szállodát, hanem magukat a szereplőket is, olyan emberi tulajdonságokkal látja el őket, hogy szinte élővé varázsolja az egészet az olvasó számára. Bár néha unalmasnak tartottam a leíró részeket, de ez is a King-varázshoz tartozik, ezért megéri végigrágni magunkat rajta. A Panoráma – sajnos - nem létezik, éppen úgy, mint nagyon sok, az író által „megénekelt” helyszín sem. Regényeiben számos szereplő íróként jelenik meg, éppen úgy, mint Jack Torrance A ragyogásban.
A Panoráma saját akarattal rendelkezik, szépen lassan a saját maga kezdi formálni a történetet, ám Jack alkoholtól gyengévé vált elméje felett veszi át legkönnyebben a hatalmat, mely később tragédiába torkollik. Alattomosan kúszik az életükbe a félelem: Wendy, mit sem sejt az egészből, míg Danny a Tony által mutatott rémképek és a saját maga által átélt borzalmak között vergődik. Mire rájönnek, hogy valami nem stimmel, már úgy tűnik, hogy késő, a szálloda és a hó fogságába estek, s csak reménykedhetnek, hogy a dolgok nem fordulnak sokkal rosszabbra.
1980-ban mutatták be a horror remekmű színes film adaptációját. Stanley Kubrick rendezte meg a képkockákat, melyben Jack Nicholson; Jack-et, Danny Lloyd; Danny-t és Shelley Duvall; Wendy-t játssza. Több regényéből is készült film, csak hogy párat említsek esti kikapcsolódásként: Sorvadj el! (Thinner), Borzalmak városa (Salem's Lot címmel), Carrie, Álomcsapda (Dreamcatcher), Az (It).
Kis ízelítő:
„Jacket és Wendyt annyira lefoglalta a látvány, hogy nem figyeltek Dannyre, aki nem a kilátást nézte, hanem a bal oldali falat, a vörös-fehér csíkos tapétát ott, ahol a hálószobába vezető ajtó nyílt, Danny is levegő után kapkodott, éppen úgy, mint a szülei, de nem a táj szépsége miatt.
A tapétát apró, szürkésfehér anyaggal telepettyezett, nagy, száradt vérfoltok borították. Dannyt hányinger fogta el. Olyan volt, mint egy vérrel rajzolt őrült kép, szürrealista metszet egy férfiarcról, amelyet eltorzít a rémület és a fájdalom, a szája kitátva, a fél arca szétzúzva...”
Búcsúzóul csak annyit:
KELLÖGEM!
