Zene

Hamis dallamok halott hangszeren, csendesen,
félreütött hang lett a zajban a fegyverem,
kottán a sorsfonál, lassan itt a vége,
dallam fülek nélkül vajon él-e?

Táncolnak-e ujjak a porladó zongorán,
simított hideg keze a hegedű oldalán?
Énekelt földöntúli éneket csengő hangja,
megcsillant-e húrjain a boldogság maszkja?

Vagy könnyek pergették-e a dobokat,
takarítottak már csupán hárfával romokat?
Félt-e magától a cselló, vagy csak tűrt,
lehet pótolni a zeneszerző nélküli űrt?