Keserű hahotákat hordoz hátán a szél.
Az esőbe zokogás keveredik.
Egy utolsó esdeklő mosoly ráncain
Neveli föl gyermekeit.

Az évszak mely idén oly hűvös,
Emlékeim sincsenek róla.
Nem éri meg, hogy üvölts,
Fejet hajtasz az egyforma hóba.

Majd oszló, olvadó tetemed
A kétségbeesettek otthonaikba hordják.
Tanácstalan gyermekek lelik meg
Arcod ősi lenyomatát.