Víz alatti csoda
Egy erdő, mely csodákat rejt. Egy elhagyott kastély, melynek pókhálóit a titkok szőtték. Egy világ, ahol bármi megtörténhet. Egy élet, ahol minden nap más kalandot rejt. Egy hely, ahol a levegő olyan, amilyenre mindig is vágytál. Itt mindent színesebbnek, teljesebbnek és pompásabbnak látsz, mert itt otthon vagy. S az ösvény, amely ide vezet; a képzelet.
Elindulok hát képzeletem ösvényén és követem az elszórt csillagport, amely a tündérek lyukas erszényéből szaladt a földre. Sokáig csak ezt nézem, de aztán zajt hallok, felnézek és látom, hogy ez az a hely, ahová mindig is el akartam jutni. Gyönyörű sáfrány színű ragyogás, szivárvány-szárnyú lepkék, halkan, kellemesen daloló karmazsinpiros főnixet pillantok meg. Éneke bátorságot önt belém. Tovább indulok, és újabb káprázatos lények mutatják meg magukat. Az elém táruló ezüstösen csillogó tó partján egy kelpi áll diadalittasan, a következő áldozatára várva. Hirtelen engem is annak tekint, ezért egyenesen hozzám szalad és a hátára vesz. Ez a gyönyörű hínársörényű ló egyenesen bevágtat vízbe. Nagy meglepetésemre tudok lélegezni a víz alatt.
Lassan csapkodó pillangó szárnyait nézem, ahogy álmot szór a szememre. Halk csengők csilingelnek, és azt hirdetik megérkeztem a csodák földjére. Oda, ahol bármi megtörténhet és, ha nem vigyázok meg is történik.
Akarom! Akarom, hogy megtörténjen, hiszen ezért jöttem. Csodákat akarok, fantasztikus álmokat és hihetetlen történeteket. El akarok szakadni a valóságtól. Nem akarok abban a világban élni, ahová születtem. Egy túlsó univerzumot akarok, amely tele van kentaurokkal, griffekkel, mantikórokkal, sellőkkel, impekkel és trollokkal. Egy szóval: csodával!
Körülnézek, s kékes fénybe borítva látok mindent, a víz alatti kastélyt, melyet sellők százai laknak, az előtt sorban álló félig ló félig hal lényeket, akik csak arra várnak, hogy végre előjöjjön a vizek királya és sétakocsikázásra induljanak a víz alatt. Pár sellőlány nevetgélve úszik el mellettem. Minden olyan ragyogó, olyan valósnak tűnik ez a világ, s annyira közel áll a szívemhez. Hát kiélvezem, amíg lehet. Mindent megnézek, amit tudok. Belépek hát a kastélyba és még ezer csoda röppen elém. Ezüstbe borítva minden fal és szobor. Gyöngyházfényben ragyognak az ablakok. Semmi sem olyan, mint az én világomban, és mégsem tűnik semmi másnak. Minden olyan közel van hozzám, olyan igaznak tűnik, mintha nem is álom lenne. Mintha csak ide születtem volna. Mintha mindig is itt lettem volna. Felszaladok a sok száz lépcsőfokon, s csak úgy, kíváncsiságból, leugrom. De természetesen ez is más, mint a földön. A víz felfogja az esést, és olyan könnyűnek érzem magam, mint egy tollpihe. Csak szállingózok, le, a mélységbe. Mikor földet érnék, valami egészen más történik. Újra a szárazföldön vagyok, a kelpi, aki levitt a tó fenekére, most csalódottan vadászik valaki másra.
Tovább sétálok a tündérfák ölelésében és egy újabb kaland elé szaladok…
P e t r o n e l l a
Patric Doyle -
Underwater Secrets