Vágytam...

Vágytam rá, hogy én legyek a csillagod,
hogy tudd, ha kellek én mindig itt vagyok,
lássam szemedben, hogy elveszel szememben,
hogy múltad temetheted itt és most, a jelenben.

Vágytam rád, vágytam csókodra, közös álomra,
közösen festett képre egy azon vászonra,
nevetésedre mindig, ugyan azokra a színekre,
mint hőhullám idején a jól eső hidegre.

Vágytam rád mint zongora a dallamra, túlzottan,
így kaptam vissza szívem, darabokban, zúzottan,
minden mosolyod újabb penge, tőr a szívemben,
újra s újra csalódnom kellet a színekben.

Vágytam rád, mi több mindig is vágyok,
jó barátok a be nem teljesült álmok,
milyen is veled az élet, a képzelet,
az érzés, én soha nem tévedek.