Vedd észre!
Az angyalok köztünk járnak…
Ám ellentétben velünk mindent látnak.
Látják a holnapot, a napot,
Az örömöt és a bánatot.
Gyakran elmennek mellettünk,
Szemünk azonban elréved felettük.
Őrzik álmaink, akár a csillagok,
Védő szárnyuk ágyunk fölött ragyog.
Hogyan is néz ki egy angyal?
Ha nem jössz rá elég nagy baj!
Tekints magad körül körbe,
S szemed rátalál a hölgyre.
A lány ott van a helyen,
Hol angyalhad tanácskozik hevesen.
Akkor még nem is sejtettem,
Hogy a játszmában más döntött helyettem…
Tekintget jobbra, aztán balra,
Míg szeme a pillantásomat elkapja.
Minden angyal elnémul hamar,
A lány feláll, majd megszűnik a zűrzavar.
A szárnyasok egyenként tűnnek el
Ahogy a Kedves cipője a kövön csendül fel.
Arcuk elhomályosul,
Mosolyuk semmivé lesz,
Felállok a fogadáshoz,
Testem mély lélegzetet vesz.
Emberek hada ránk tekint,
De ő csak nekem int.
esz.
Lábam megindul, szinte már szállok!
Találkozásunk jobb, mint amit várok!
Kezeimmel erősen magamhoz ölelem,
Örökké, minden feltétel nélkül szeretem!
Ő az én angyalom, mindig is az volt,
Nélküle olyan lennék, akár egy holt!
Csak álltunk ott ketten,
Figyelmen kívül hagyva, mi készül mentem!
Az egész lezajlott, egy pillanat alatt,
Még gondolkodási időm se maradt!
Hirtelen az emlék magával ragad,
S nekem már csak ez a pillanat marad.
Mikor megismertem őt,
Életemben az egyetlen, igazi nőt!
A koszorú immár a veremben,
Nem bírom tovább, összerogyok felette.
Oldalamra dőlök, mint egy darab fa,
Az életemnek vége, még ma!
Az ismerős angyalhorda előttem terem,
Valami azonban nyomaszt szüntelen.
Bennem többé semmi kétség,
Tudom, számomra nincs segítség.
Egyetlenem arcát szüntelen kutatom,
Itt kell lennie, érzem, tudom!
Szemem a messzeségbe réved,
Közben lelkem egy másik világba téved.
Ahogy a túloldalon várnak,
Én mindig is tudtam,
Az angyalok köztünk járnak…
