Tentoria

Hiába a szavak tengerre sivatag az élet,
csendben darabokra hull a világod, érzed?
Fel sem tűnik majd a sok apró dolog,
rohansz magad elől de a Föld tovább forog.

Lelked sötétben nem ismerve a reményt,
csak szemét vagy nem érdemelsz esélyt,
szabadság csak álom gúzsba köt a való,
a boldogság méreteit elszabta a szabó.

Homályba vész majd emléked s neved,
oda lesz mindened ahogy lehunyod szemed,
testeden az idő vasfoga lelked nem is létezett,
bele halt abba hogy míg éltél csak éhezett.