Csak engedj magadhoz,

Hogy érezzem illatod, tested melegét,

Hogy halljam szívverésed, lélegzeted erejét,

Üvegszilánkos lépcsőkön lépkedni,

Meztelen lábam összetépkedi,

Bort kortyolni, dalolva hajnalban,

Beleragadni muslincaként a hajlakba

Fáradtan ölelni fáradhatatlanul,

Zsibongó életben, csendesnek lenni vadul,

Szikrázó örömöm lágy szürkeségét,

Engedd közelebb, viharverte szívem fészkelését,

Számozott sorokkal rímet fecsegni,

Zárt ajtók mögött titkokat keresni,

Bánatos orchidea illatában látni egy képet,

Várttól is szebben zümmögő méhet,

Engedd sorstalan lelkemet kertésznek lenni,

Zsályában véresre fetrengni,

Imádatom tavaszát fonálra fűzném,

Lisztfelhőben folyni fürgén,

Álmosnak lenni végtelen álomban,

Hallucinogénnel felmosott árkokban,

Látni téged ismeretlennek lenni,

Engedd testem tiéddel feleselni,

Játszadozni cigaretta füsttel,

Feketeséget, ami a lelkemből elnyel,

Láncodat örömmel hordani időtlen,

Félni attól, hogy felnőttem,

Szakadok el veled,
Melletted el tudnék képzelni egy telet,

Ihletett dallamot és duruzsoló zörejt,

Füstös hangú szárított rózsákat,

Sokat bele látni egy pohár kólába,

Engedd hát, had legyen melletted lelkem,

Amíg a tiéd a boldogságban fetreng,

Engedd, hagyd megremegni szívem,

És akkor tiéd lesz minden hitem,

Engedd tiédhez közelebb testem,

És én majd százszor is a tiédbe rejtem. ♥