Ha átölel, úgy érzem, megfojt. Ha megcsókol, azt hiszem, a rabjává akar tenni. Ha vele ébredek, már teljesen biztos vagyok benne, hogy sikerült is neki. Kénytelen vagyok kitörni. Nem lehetek lekötve. Szállnom kell a széllel. Élvezni egy-egy percet, majd tovább állni. Nem maradhatok. Nem láncolhat senki sem magához. Szabad vagyok és szabad is maradok.

 

Nem tehetek mást, csak repülök, lágy szellő hátán a felhők felett. A szárnyaimba kap és magával ragad a szabadság, vadul tép és nem kímél, de nekem éppen erre van szükségem. Az örök változásra, és arra, hogy soha ne legyen nyugtom, ezt évezem, ettől vagyok boldog, és teljes. Ettől vagyok igazán ÉN!

Oda süvítek, ahova jól esik, senki nem állíthat meg. Nem adom oda magam teljesen, senkinek. Csak néhány pillanatot adok, majd tovaszállok, s meg sem állok többé. Senki nem köthet maga mellé, nem engedhetem, repülnöm kell! Úgy érzem, ha megállok, meghalok. Ha levágják a szárnyaim, az életem véget ér. Fekete homályos haláltól szenved a testem és a lelkem. Nem kapok többé levegőt, fuldoklom, fáj mindenem, lelkemre bú száll és belebetegszem a mozdulatlanságba.

 

Nem tudom elképzelni magam szárnyak nélkül, a földön ragadva, sárban hemperegve. Hiába van mellettem valaki, aki azt mondja, szeret. Hiába ad meg nekem mindent, amiről azt hiszi, szükségem van rá. Éppen azt az egy dolgot nem tudja megadni, amitől újra életre kelnék. Ez a valami, ez a lény már nem én lennék többé, csak egy beteg megtört lélek, aki elveszítette élete igazi értelmét; a Szabadságot! Ez valaki más, talán a múltam, talán nem, de ami biztos, hogy nem a jelenem.

 

Most ÉLEK! Most repülök! Szabad vagyok! S nem is akarok mást, csak élni, így, pont így, ahogy most is teszem. Vad viharokkal vándorolva, szelek szárnyán lovagolva. Élni, élni, élvezni, és kacagni a bánatos arcokra. Mozgást vinni az unalomba, feketét a fehérbe, vagy pirosat a szürkébe, színt a színtelenbe, életet a rothadásba, mosolyt a bánatba. Havat a sivatagba, és meleget a Föld sarkaira. Íveket a szögletesbe...

 

Harcolni a végtelennel, és versenyre kelni az idővel, ez a feladatom, ez az életem.

 

Szabad vagyok, s mindörökre az is maradok!