verset akartam írni rólad. de tényleg.

ám valahogy nem jöttek a szavak.

sajnálom, hogy nem szerettelek

annyira, hogy szívemben maradj.

 

mérges akartam lenni rád. komolyan.

de rá kellett ébrednem,

nem érdekel, hogy „mizu van?”

 

aztán szomorú akartam lenni. úgy bizony.

majd idővel rádöbbentem,

nem voltál több, holmi viszony.

 

s már csak azt sajnálom, hagytam.

hogy hagyd kihasználni önmagad,

hisz tudtam én már jó előre,

Barátok örökre! ez nem marad.