Az arcod köddel takarja le a tested,
az úgy szép, ha nem látok tovább.

 

Jó lenne odamenni,
ahol le tud folyni bőrünkön a fény.
Jó lenne ott egymás mellett ülni,
és a semmiről beszélgetni, lerázni,
 amit már rég el kellett volna temetnünk.

 

Jó lenne vonattal menni,
a peronon ölelkezni,
de míg oda nem érünk, jó volna,
ha mindkettőnk türtőztetné magát.

 

Ott egymásra gyűrődhetnénk,
és kiáltásokkal tördelhetnénk
elalvásig a csendet,
aztán ott alhatnánk,
és álmodhatnánk ezt a napot újra.