Női gondolat

 

Engedem, had menjen,

szálljon messze,

fel, fel a végtelen egekbe.

 

S ha visszapillant egyszer,

én mosolyogva nézem,

az álmot, mit valaha megidézett fényem.

 

S bár mi voltunk,

én vagyok, maradok,

magam után lábnyomot hagyok.

 

Te pedig csak szállj fel, fel a fellegekbe,

légy szabad, mint a madár,

tőlem távol, messze.