A Hold sugara átszüremlik a felhőkön.

Néma csönd.

Csak egy farkas üvölt a tájban.

Néma csönd.

Alszik már a város is.

Néma csönd.

De te várod a megváltást.

Néma csönd.

Csak vagy, csak létezel,

Figyelemre, szeretetre éhezel.

Néma csönd.

Tizenkettőt üt az óra.

Néma csönd.

Néma, halotti csönd.

 

Ám ekkorra feléled minden,

Új nap virrad, új hajnal kél,

A vidék aranyos-reménybe öltözik,

Színessé válik az Út

S előtted lépdel a Szerencse Athéné bagolyszemeivel.

Babérkoszorúk hullnak az égből,

Abból a mennyei, mennyei kékből.

A farkasüvöltéshez csatlakoznak mások, újak, félelmetesek.

Fejed felett az álmok integetnek vadul.

Merj értük nyújtózni!

Majd remélj!

Várj!