Mindig hibás valaki. Úgy érzem,

Ez már nem számít többé.

Váljanak az emlékek köddé, s

Hívd vissza hadaid. Úgy kérlek,

Válj egy percig bölccsé s

Olyan formát öltsél, mely

Elmeséli álmaid. Úgy féltem,

Mikor először jöttél, majd

Pusztítottál, öltél, hogy

Kimondhasd szavaid.

De mindig hibás valaki. Hol te,

Hol pedig én, de igazság volt-e,

Amit szemembe meséltél, egy

Pillanatról. Amikor hadaink

Megmérkőznek, elmeséled álmaid,

S elhangzanak ki nem mondott szavaid.

De mindig hibás valaki. Most

Éppen a pillanat, mert elmész.

Egyedül talál rám majd a pirkadat.

Ha jobban szeretlek, talán itt maradsz.