Mi is vagyok?

Halk suttogás tegnapról, holnap szellő mi lebben,
ma halovány, zuhanó folt egy apró néma cseppben,
magányosan szálló hópehely, szelíden játszó árnyék,
vakul vágtató ösztön, hisz ha tehetném sem látnék.

Vadul tomboló, féktelen vihar, ingatag hullám,
fel nem ismert csendesen tajtékzó vulkán,
lábnyom a homokban, szellem a romos toronyban,
hol rohanó, hol vánszorgó idő végtelen korokban.

Öregedő gondolat, meg sem született mosoly,
csillag a messzeségben, vagy rezdületlen szobor,
bármi lehetnék, s mégis talán semmi sem vagyok,
utol ér majd végzetem, s hátra tegnapom hagyom.