Léphetek?

Kesze - kusza nappalok semmibe veszett éjjelek
recsegő, öreg poros padló, rá még bátran léphetek?
Vagy semmibe veszek és oda lesz minden mi lehettem,
semmivé lesznek könnyeim, s ahogy nevettem.

Bevilágít a Hold, némán csábít finoman kéreget,
mennyek-e vagy maradjak, mi lesz ha tévedek?
Remegnek lábaim bizonytalan a képzelet
csillagokra festett múltam s a padló a képkeret.

Vajon megéri-e most meglépni a végtelent,
vagy az összes apró kérlelő elbukott, tévedett?
Meglepő hogy félek, gondolkozok s kétkedek,
maradok-e vagy szétesek? Kiderül ha lépkedek.