„ A remény olyan, mint a szívünkben égő láng. Amíg nem hagyjuk kialudni addig élünk.”

Láng mikor már minden veszni látszott megfogadta ezt és nem adta fel..

 

 

- Szabadság! - Láncok nélkül futni a semmibe valami leírhatatlan érzés. Éreztem a függetlenség zamatát, ami kezdett megbódítani az éjjel Hold fényében. Nem tudtam, a történtek után hová tartok, csak azt tudtam, hogy előre…

A Hold már a mennybolt közepén járt, mikor beértem egy erdőbe. ahogy egyre beljebb hatoltam a sűrű sötét bozótoson keresztül, enyhén pislákoló fényre lettem figyelmes a távolban. A fényforrás iránya felé vettem utamat, s eszembe jutottak a még életem elején kezdődött borzalmak…

 

[ Valahol a régmúltban..

–Aúú! Zuky ereszd el a fülemet!

- Hisz épp, hogy csak megcibáltam! Várj! Te is látod ott azt a fényt?! ]

 

Követtem a fényt, egyre beljebb hatolva az ismeretlen semmibe, mikor az erdő csöndjét hirtelen emberi sikítás törte meg. Ősi ösztöneimet félredobva, magam sem értem miért, rohanni kezdtem a hang irányába. Eközben fejemben egy újabb emlék tört felszínre…

 

[ A kölyök kori eset óta, egy évvel később.

- Fogd erősen felébredt!

- Vigyázz fejére, a fogaival letépi a karodat!

- Nyugalom, hozom már az altató injekciót! – Kölyök korom óta ezek voltak az első emlékeim… Fél kábultan próbálok szabadulni egy ismeretlen helyről, miközben egy csoport ember vesz körül minden féle eszközökkel, miket még sosem láttam… ]

 

Régi ellenségeim közül pillantottam megy egyet, amint egy fiatal lányra támadt. Az utolsó pillanatban érkeztem, ösztönösen cselekedve a bestia torkának ugrottam, megmentve ezzel a lány életét a halálos támadástól.  A nyakamon éreztem a fenevad borotva éles karmait, ám szorításomból nem engedtem, végül az ugrás hevében mindketten egy fához csapódtunk. A nagymacska érezve szorításom enyhülését a kínálkozó alkalommal élve meghátrált. Föltápászkodva igyekeztem kitisztítani tudatomat, mi a bestia vérétől kezdett elhomályosodni, tetőpontját mégis akkor érte el, mikor megláttam a lány.

Tekintetemre fokozatosan kezdett kiülni a gyűlölet, amit ez emberek iránt éreztem. Ám amikor a lány felállt, majd lassan megfordult, szívemből minden gyűlölet elillant, hiszen Lea volt az! Nem tudom honnan került ide, de örültem neki.

- Köszönöm neked Láng! Megmentetted az életemet! – karolta át a vértől áztatott hatalmas fehér farkas nyakát. – Örülök, hogy viszont láthatlak, barátom! – én is örültem neki…

- Fázom – mondta, majd a már majdnem kialudt tűz mellé lépve kezdte újra éleszteni azt. Bizalommal léptem utána, egyszer megkerülve őt, fejemet szorosan hátának nyomtam, majd megfordulva mögé feküdtem. - Látod a csillagokat, milyen gyönyörűek! – lassan hozzám dőlt.

Sejtelmem sincs, mit hoz a holnap, de boldog voltam, hogy viszont láthatok egy régi barátot…

 

 

~ Az állatkísérletekkel foglalkozó titkos laborok fölszámolása érdekében az ARA (Animal Rights Activists) drasztikus lépésekre szánta el magát, ám így sem sikerült az összes intézmény fölszámolása. ~

A világon szétszéledt állatok némely képviselője még ma is magán viseli a meggondolatlanul cselekvő emberek tetteinek következményeit…