A Halál hetét immár kivégeztük.

Megtudtunk, mindent s mégsem lettünk semmivel okosabbak. Elolvashattuk, átélhettük beleképzelhettük magunkat abba, hogy íróink és olvasóink hogyan is látják a Halál eljövetelét.
Mégsem haladtunk előre, hiszen mindez csak találgatás. Sehol egy valós tény, sehol egy biztos pont.

 

Megismerhettünk rengeteg nézőpontot. Láthattunk, hogy vannak, akik rosszként és vannak, akik jóként fogják fel a Halál érkezését. Van, aki régi barátként köszönti, aki elkerülhetetlennek érzi, mégis szükségesnek. Akad, aki egyenesen vágyik rá.

Szerintem a legtöbb embernek (nem feltétlenül az itt megjelent cikkek és versek íróinak, hanem más embereknek) nem is igazán azzal van gondjuk, ha ők meghalnak, vagy ha bármilyen hozzá közel álló lénynek (legyen az ember vagy állat) szűnik meg a földi létezése. A probléma ott kezdődik, hogy elengedni nem képes az ember. Sosem arra gondol első körben, hogy annak, aki nincs itt, annak mennyivel jobb már, mert nem szenved, nem fáj. Sosem gondolnak arra, hogy ezzel ők csak boldogabbak lettek. Mindig, minden alkalommal mindenki csak arra gondol, hogy neki innentől kezdve mennyire lesz rossz, most, hogy már az, akit szeretett, aki felnevelte, vagy aki egész életében vele volt már nincs ott többé. Az emberek önzőek, nem törődnek másokkal, csak azzal, hogy nekik milyen. Hogy ők mennyire tudják elviselni, jól kezelni, vagy éppen belemerülnek az önsajnálatba és még azt is elvárják, hogy mások (mindenki más is) részvéttel legyenek irántuk. Mert, ha nem így van, ha Te nem szánod, nem vigasztalod őt, akkor te leszel a szemét. Még véletlenül sem gondolnak arra, hogy te esetleg a dolgok mögé láthatsz, hogy tudod, hogy mi van akkor, amikor a kaszás kopogtad az ajtón, nem érdekli őket, hogy tudod, mi fog történni. Sőt a legtöbb embert az sem izgatja, ha te már átélted valakinek az elvesztését, és talán épp ezért tudod annyira jól, hogy mi fog következni. De Neki ez akkor nem fog számítani, az ember gyarló és gonosz, csak saját magával foglalkozik és elvárja, hogy mindenki más is vele foglalkozzék.

 

Engem épp ezért hagy hidegen a Halál - míg mások ódákat zengnek, sirató dalokat írnak és rengeteg időt fordítanak arra, hogy megfogalmazzák milyen is, amikor eljön.
Nem érdekel kit visz el, mikor és hogyan teszi ezt meg.
Ha elvisz valakit elengedem - mert jobb lesz neki, új utazás vár rá.
Utolsó csókot lehelek arcára, elmorzsolok egy könnycseppet, majd végleg búcsút intek neki.

 

Kivégzem a gyászt!