Kenyeret és cirkuszt -
III. rész
- Kérem, itt várjanak. – Azzal bekopogott a komornyik, ám pár perc múlva már kint is állt, kitárva a hölgyek előtt az ajtót. Beléptek a hatalmas könyvtárszobába, melyet az uralkodó dolgozószobának hívott. A magas falakon több ezer könyv sorakozott, talán több tízezer.
-I. Lajos bajor uralkodó igen művelt ember lehet. – Jegyezi meg elégedetten, ám halkan Lola, hogy csak a mellette álló komorna, Erica hallhatta.
- Hölgyeim, kérem, fáradjanak beljebb. Elnézésüket szeretném kérni a kellemetlenségért, de leginkább a magáét, Montez kisasszony. Nem tettem volna tönkre csodás ruháját, ha nem bűvölt volna meg annyira szépsége.
- Ugyan már, semmi sem történt, fenség.
- De, szeretném jóvátenni. Mondja csak, mit tehetnék önért?
- Tudja, színésznő vagyok. Imádom ezt a munkát, de sajnos nincsen túl jó hírem. Leghőbb vágyam, hogy bekerüljek a Királyi Színházba, de sajnos az előítéletek győznek a józanész felett, és bármennyire is vagyok tehetséges, azt nem veszik figyelembe, elutasították a jelentkezésemet.
- Montez kisasszony, vegye elintézettnek az ügyet. Mondja csak, maga spanyol? – Az indiszkrét kérdés mindenkit meglepett a szobában, leginkább magát Lajost, ám ez a volt a jel: Erica kimentette magát, és a könyveket kezdte el nézegetni, tapintatosan háttérbe húzódva.
- Tudja, Lajos király, szeretem ezt a nevet. Az édesanyámra emlékeztet, aki spanyol volt félig. Néha ezen a nyelven is beszélt hozzám, így én is megtanultam pár szót.
- Beszéljen nekem spanyolul, kérem.
-Ayer es historia. Hoy un misterio. Manana es un regalo!
- Ez mit jelent?
- A tegnap történelem, a ma rejtély, a holnap ajándék. – Mondja Lola szenvedélyesen, előrébb hajolva, hogy egész lényével sugározza a spanyol szavak rejtett értelmét.
- Csodálatos. Magának jól áll ez a név, na és persze ez a temperamentumos nyelv… fantasztikus az összhatás. – Lola, hatalmának teljes tudatában, lejjebb csúsztatta a vállán a kendőt, hogy felsejlettek domborulatai. A király tekintete természetesen odavándorolt, és ott is maradt, a kisasszony legnagyobb megelégedésére. Már a karmai között érezte a hatalom édes ízét.
- Csodálatos. Magának jól áll ez a név, na és persze ez a temperamentumos nyelv… fantasztikus az összhatás. – Lola, hatalmának teljes tudatában, lejjebb csúsztatta a vállán a kendőt, hogy felsejlettek domborulatai. A király tekintete természetesen odavándorolt, és ott is maradt, a kisasszony legnagyobb megelégedésére. Már a karmai között érezte a hatalom édes ízét.
- Tudja… soha senki sem hiszi el, hogy természetes a szépségem. De biztosíthatom, hogy a természet áldott meg mindennel, amit most lát. – Azzal még lejjebb tolta a vállkendőt, hogy immáron a ruha a vállát is szabadon hagyta. Az idősödő uralkodó szeme kidülledt, de rögtön visszanyerte belső egyensúlyát, és visszaemelte tekintetét a szépséges kék szempárra.
- Nos, köszönöm, Lajos király a meghallgatást és a lehetőséget. Kérem, bármikor látogasson meg a budoáromban, ha úgy tarja ideje. – Azzal feláll Lola, és annak teljes tudatában, hogy a király szeme követi, kilibben a dolgozószobából.
