Kenyeret és cirkuszt -
I. rész
A hintó zötykölődve halad a Bajor Királyság fővárosának idő nyűtte macskakövein.
- Hintó? Inkább kordé! – Morgolódik magában a bájos hölgy, az éppen elsuhanó, egyre díszesebb és modernebb épületeket szemlélve. Csinos orrát is elhúzza a gondolatra, majd az ablakon kitéve kecses kacsóját, pöccint egyet a cigarettán, hogy annak hamuja a macskakövekre hullik, miközben suhan tovább a kocsi. A következő kanyarban nagyot dob a jármű, mire a még mindig ablakban pihenő kézből kiesik a cigaretta. Egy kék szempár tekint utána, bánatosan fújtatva, miközben éppen a kalapját igazítja meg bodor fejecskéjén.
- Ez az átkozott kocsi! – Dohog immáron hangosan is, és az imént oly szépséges kék szempár a nyári viharfelhőkre emlékeztető mélységgel kavarogva tapad a vele szemben ülő nő arcára, válaszra várva.
- Igazán röstellem a dolgot, kisasszony, viszont ennyi pénzért csak ezt találtam. – Az ő szeme is megvetően mered előre, vizslatja a piszkos sarkakat, de kevésbé ítélkező, mint úrnőjéé. – De jobbat is kaphattunk volna, ha maga nem ragaszkodik a legújabb anyaghoz, arany szegéllyel.
- Tudja, hogy fel kell rám figyelnie az uralkodónak. Ezért is megyünk. Be kell kerülnöm a Királyi Színházi társulatba! Ennél lejjebb nem adom. És kihez fordulhatnék, ha nem magához az uralkodóhoz személyesen? – Ezzel előkapja ezüstös legyezőjét, és csücsörítve, elégedetten néz az idősebb nőre. Már kész van a terve.
- Kisasszony, miből gondolja, hogy I. Lajos megadja magának, amire vágyik?
- Ugyan, kérem. Már elég idős ahhoz, hogy bárkibe belebolonduljon, aki egy kicsit is szebb az átlagnál. És hírhedten gyönyörű vagyok.
- Igen, viszont úgy számítottunk, hogy majd meglátogatja önt, ha megtudja érkezésének időpontját, de mégsem jött el.
- Vigyáznia kell a jó hírére: felesége van. Meg amúgy is, meghívókat küldött a ma esti álarcosbálra. Egyelőre ennyivel is megelégszem. - A hintó nagyot zöttyenve megérkezik, és a két nő örömmel száll ki. Az egyiken fehér ruha van, a legújabb divat szerint prémes szoknyarésszel és vállkendővel, hogy a hölgy figyelemre méltó dekoltázsát eltakarja az avatatlan szemek elől, na nem mintha egy kokett ne lett volna hozzászokva, hogy megbámulják fenséges látványát. Mellette egy idősebb nő, nyilván a komorna, hiszen édesanya nem lehet. Elindulnak mind a ketten, a hatalmas, impozáns palota felé.
