Liftezik a gyomrom, ahogy a pulthoz toppanok
Fejemben kavarognak a különböző gondolatok
Fülemben hallani vélem egy kedves hang mondatát
De rájövök, hogy csak képzeletem éri el a felső határt
Elmúlt minden remény, hogy boldogok lehessünk
Pedig még annyit sem tettünk, hogy egymást szeressük
Nem volt se csók, se puszi de pá sem hangzott el
Külön úton távozunk, te jobbra én balra megyek el.

Hiányzik a lehetetlen, az élhetetlen élet
Gondok, harcok, fájdalom nélküli ének
Hiányzik mit át sem éltem, nem is fogok ébren
Álmaim zord zöld mezein, a felhős tiszta égen

Külön utunkat rójuk, nincs mit rajta szépíteni
Nincs több, amit érdemes lenne együtt építeni
Te utad a mennybe, enyém a pokolba vezet
De tudd hogy szemem utánad, a távolba meredt
Kívülről láttam, ahogy felszállok utolsó utamra
De büszke voltam ahhoz, hogy juttassam tudtodra
Megtartom magamban, egyszerűbb, elég ha én tudom
A boldogság keresését egyébként is, régóta unom.

Hiányzik a lehetetlen, az élhetetlen élet
Gondok, harcok, fájdalom nélküli ének
Hiányzik mit át sem éltem, nem is fogok ébren
Álmaim zord zöld mezein, a felhős tiszta égen

Ki tudja? Tán nem is baj, így kell ennek is lenni
Nem kell mindenkinek a felhők felett lebegni
Kellenek kik az aszfaltot két lábbal tapossák
És a gondolatot tiszta fejjel a világban alkossák
Tudd mikor vagy józan, s mikor borít el a köd
A szerelem miatt sok harcot látott ez a föld
Ne ez legyen a mérvadó a lélekben
Találd meg az apró örömöt az életben.