Halakat kergető hálók vagyunk
levegőnek öltözve.
Fénysapkában csöngetünk be ide-oda,
szeretjük elvakítani az embereket.

 

Figyelni sem kell az ajtókat,
nyitódnak, csukódnak.
Aztán a parkban kell ülni,
csak ne legyünk otthon.

Mindig morognak a kutyák,
ha ellépnek mellettünk.
Mindenki lát minket,
ha nem is szól senki hozzánk.

 

Harapunk.