Történetek a Colosseumból

 

„Nehéz megmondani, hogy ennek a fantasztikus építménynek a
megdöbbentő nagysága vagy a tökéletessége csodálatraméltóbb-e.”
/James Boswell/

 

Ókor. Róma. Gladiátorok, harcok, vér. Szórakozás. Kultúra. Mi másról is lehetne szó, mint a Colosseumról. A legóriásibbnál is hatalmasabb amfiteátrumról, melyben az évezredek alatt annyi minden történt és még nagyon sok minden meg is történhet.
Csöppenjünk hát ismét a múltba, képzeljük magunkat a csodálatos Rómába, a világ szívébe, s dobbanjunk együtt vele. Hunyjuk be a szemünket és érezzük az orrunkban a Colosseumot, ne csak lássunk, szagoljunk, tapintsunk. Hagyjuk, hogy az ókor átkaroljon és magával ragadjon…

 

Most már azok lehetünk, akik csak akarunk, urak, hölgyek a nézőtéren, vagy maga a caesar. Érezzünk orrunkban a Colosseum porát. Halljuk az oroszlánok morgását és a gladiátorok heves kiáltásait. A körülöttünk zsibongó tömeget, amint kiabálják, hogy éljen, vagy haljon és ujjukkal hadonásznak a levegőbe. Közben mi csak gőgösen, mereven tekintünk le a csatatérre és szőlőt csipegetünk egy ezüst tálcáról.

 

De nem csak a nézőtérre képzelhetjük magunkat, hiszen a képzelet azért van, hogy határtalan legyen. Lehetünk a kevésbé kényelmes és puha trón helyett a tigris előtt, életéért küzdő gladiátor is. Nem annyira kellemes, mint szőlőt eszegetni, de annál izgalmasabb. Vajon életben maradunk, vagy a vadállat mai vacsorájává válunk? Egész testünkön és szemünkben ott vannak Róma homokszemei. De ez nem hátráltat minket, csak küzdünk és küzdünk. Menekülünk a kardok a nyílvesszők és a tigrisek éles karmai elől. Arcunk csupa vér, fegyverünk valahol a testünktől távol hever, már majdnem feladjuk a harcot, mikor minden elcsendesül, s meghalljuk Róma és a Colosseum együttes szívdobbanását, a tömeg egy emberként kiabál, a mi nevünket kántálják. Összeszedjük utolsó energiánkat, megszerezzük a tőrt és egyetlen jól irányzott suhintással mi tesszük vacsorává a tigrist, megnyerve ezzel a harcot, és szítva egy tapsvihart, ami mint nehéz lepel zuhan ránk s újra a földre hullunk, tudva, hogy ezzel csak a mai harcot nyertük meg, de még száz és száz ilyen csata vár ránk.

 

„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.”
/Beda Venerabilis /