Nulladikban az év eleje,

Életünk egy új fejezete.

Új iskola, tanárok és barátok,

Kihívások, határok és álmok!

 

Kezdetekben az épület szintjei,

Akár Minósz király labirintusának termei.

Az osztályokban is mindenki idegen,

Mégis ismeretségek születnek menten.

 

Az ismeretlen gyönyöre határtalan,

A diákok feje azonban nem káptalan.

Itt is van fizika, matek, biosz és törti,

Ezeken minden tanuló a fejét sokat töri.

 

A tárgyakat mid fel nem sorolom,

Említésem a kikapcsolódásokról beiktatom.

Kirándulások és táborok tömkelege,

Számunkra rengeteg barátság születési helye.

 

Minden illúzió volt csupán,

Ami leomlott az első félév után.

Tanulni ugyanúgy kötelesség,

Hisz a jövőnkben arra lesz majd szükség.

 

Ez az öt év elrohant hamar,

Mint a tavalyi apokaliptikus zűrzavar.

Hozzátok szólok végzős diáksereg:

Hol tudásotok szereztétek, sose feledjétek!

 

Tanáraitok nem felednek,

Szívükben helyet adnak nektek.

Egy kedves emlék mindenkiben él,

A szív mélyén szunnyad, vár, remél!

 

Emlékezzetek hát ti is, miután elmentetek,

Mi sosem feledünk benneteket!

Sok év múlva a szunnyadó emlék felébred,

Boldogan kiálltjuk: Berzés diák voltam, tényleg!