Elvesztve 

 

Kicsinyke konyhában félénken, mi lesz holnap?
Miért tartják egy család kisemmizését jónak?
Kicsinyke konyhában, a kevés mellett mi adatott,
miből fogom a gyermekeim szájába adni a falatot?

 

Bohócként könnyekkel küszködve, mosoly arcomon,
egyre halkabb segélykiáltás, közeledik alkonyom?
Nincs idő magamra, vár a család, a kicsinyke konyha,
ma kevés apró, de holnap miből lesz tele a fiaim gyomra?

 

Szürke mindennapok a betonon, ezrek vesznek semmibe,
százakat látok, nem figyelnek egymásra, nem figyelnek senkire,
hiába játszik könnyed nevetés ajkamon, rabság fénye szememben,
szórakoztatom az utca népét, de hangos sikolyok fejemben. 

 

Ma még van ház, kevéske meleg, holnap nincs ház, ég veled,
kapálózva menekülők, de a rendszer sara maga alá temet,
én az utcára, fiaim baráthoz és otthonba, ez lett az életem,
egy kérdés, de ezer és ezer fej gondolja, miért pont én velem?