Dübörög a zene körülöttem. Előttem megannyi ismeretlen ember teste vonaglik egymáson, vagy éppen egymás mellett. Mintha fejjel lefelé lennének, egyszerűen nem értem, hogy lehet ennyire összetapadni? Kezek nyúlnak utánam, próbálják megfogni, ami fogható. Igyekszem arrébb húzódni, de újabbak jönnek, tolakodóbbak az előzőeknél. Elhúzom a számat. Miért kell ennyire nyomulni? Kiverekszem magamat a tömegből, odébb sétálok, ki a levegőre.

Itt már kicsit jobb, távol mindentől és mindenkitől. De hol vannak a barátaim? Egy-két bagózó srác fűz egy csapat lányt, az ő beszélgetésüket hallgatom.

   - Ugyan már hölgyeim. Ez a legjobb cucc a városban. Csak egy szippantást, és máris repültök! – A lányok kedvesen, de határozottan utasítják vissza a felkínált slukkot. Három lány, öt fiú. Nem akarom tudni, hogy ebből mi lesz. Ők távolabb sétálnak, ideje nekem is visszatérnem, mielőtt engem szúrnak ki, hátha repülni szeretnék. Inkább csöndesen eloldalgok, remélem, a lányok meglesznek az én segítségem nélkül is.

   Bent még fullasztóbb a levegő, mint az előbb. Talán azért, mert egyre jobban olvadnak egymásba a testek? A lányok „aligruhában” simulnak a fiúkhoz, vagy néha egymáshoz, felkínálva mindent, amit csak adni tudnak. Szemrehányón nézek rájuk. Hová lett az önbecsülésetek, csajok? Ilyen könnyen adtok mindent? Jobbnak érzem magamat, én nem állok be a nyáj közé bégetni, nem leszek göndör szőrű barika, aki arra vár, hogy levágják. Menni szeretnék és a barátaimat keresem. De rájövök, hogy nincsenek is barátaim. Egyedül vagyok.

   Végignézek magamon, és rájövök, hogy rajtam is „aligruha” van. Ki van vasalva a hajam, kiló smink van az arcomon és a rám hegesztett maszkról semmilyen érzelem sem olvasható le. Elszégyellem magamat, és máris közéjük tartozom, egy vagyok ezzel a bárgyú, materialista közönséggel. Egy arc vagyok az átlagból. Minek kitűnni, ha úgyis a külsőm alapján skatulyáznak, mint én az előbb? Könnyebb nem küzdeni, hanem hagyni, hogy megragadjanak a kezek és befogadjanak maguk közé.

   Közelebb lépek a táncoló tömeghez, és beolvadok a vonagló testek sokaságába, hogy eggyé váljak az elkerülhetetlennel.