És te csak ragyogsz fent

A belváros egén egyedül

Magányosan

Mi meg csodálunk téged

Mintha te lennél utolsó védőnk

Magányunkra

 

Ó te drága hold ott fenn

Magadban maradva a városból

Nézve

Nem tehetsz semmit értünk

Mint hogy fényeddel utunkat

Nézed

 

S midőn mutatod utunk éjeken

Egyszerre csodálatos ugyanazon

Lényed

Mint amit mi látunk végig benned

Azon az úton mit meg teszünk

Lényegében

 

Nem érünk többet mint amivé világítasz

Minket

Mást sem téve részeg éjjeleken keresvén

Magunk