Egy Másik Én

 

Árnyékban lépkedem

s félő,

hogy nincs lábnyomom

átkozott minden mit álmodom,

szörnyből lettem szörnyeteg túlságosan élvezem,

erőt ad a gyűlölet

hisz oda a lényegem

s porrá zúz lassan

a téboly, az őrület,

sose volt holnapom

túl lassan változok

a múlt szennyes lapjain

a jelen sorait olvasom,

prés alatt tart az életem

vajon mit is tartogat a sors

elnyel a képzelet,

nem is létezek..