Amerre vitte az útja, mindenhol elterjesztette a szőlőművelés és a borkészítés tudományát.

Útján kísérték nimfák, szilének, menádok és szatírok. Nyomába gyakran szegődött a vidámság, a bor, a tánc, de a Halál is. Követői a találmányától sokszor eszüket vesztették az őrületig és eksztázisban ünnepeltek s gyakorta téptek szét ártalmatlanokat, akik az útjukba kerültek.

„Csoda történt. Ampelosz Dionüszosz szeme láttára kelt fel és a szeme előtt kezdett átváltozni. Törzse szőlőtőkévé, ujjai ágakká, haja szőlőfürtökké vált, két lába pedig gyökeret vert. Az első szőlőtőkéből, amit Ampelosznak neveztek el, csakhamar egy egész kert keletkezett. 
Eljött az ősz, a szüret ideje. Dionüszosz egy pár szőlőfürtöt leszakított és kezével préselte bikaszarv kupájába. Megízlelte. S rájött, ez az ital, amit feltalált, vetekszik az istenek ételévelés italával (ambrózia, nektár). Ampelosz ajándéka többet ér Démétér gabonájánál, Athéné olajánál. A bor az, ami elfeledteti a gyászt és megvidámítja az emberek szívét, hisz Ampelosz halála után is boldogságot szerzett Dionüszosznak.”

/Részlet egy Dionüszosz-mítoszból/

Dionüszosz egyszer visszatért Thébaiba, ahol született, de itt nem akarták istenként tisztelni őt. Pentheusz, Thébai királya megtiltotta népének, hogy Dionüszoszt tiszteljék. A dühös isten találmányával, elkábította Thébai minden lakosát és sok embert megőrjített. Többek között Agauét, a király lányát is, aki mámoros állapotában széttépte fiát. Így állt bosszút a bor ás a mámor istene Thébain.

Miután már az egész világon mindenki elismerte a hatalmát, felment az Olümposzra a többi isten közé, hogy sok száz év múlva rátaláljuk.