Dermedten állni, az volna jó,

Megvárni, míg lefolyik patakon a hó.

Nem megfagyott vízben, sípcsontig állva,

Gázolni egyre, várva csak várva,

Egy szebb tavaszt, mi talán nem is volt soha,

A hó nem fogy el, az lenne csak a csoda.

 

S dermedt bár a lábam, fúj a szél és szaggat,

Valaki tán mégis ünnepi díszt aggat.

Büszkeség a mellén, családja körötte,

Mennyi boldog óra volt, s lészen még előtte.

Másban bízni, ennyi, mit ma értetek tehetek,

Semmit sem sajnálok, Isten veletek!