Darabok

 

Büszke voltam, fejem mindig felszegett,

arcomon mosoly, de lelkem oly rég elveszett,

vidám voltam, nevetésem tán túl hangos,

maszkom mögött, túl sok bűntudat mardos.

 

Darabokban voltam, széttépet már az életem,

hamisan az életet, vajon még meddig élhetem?

Erős voltam, lelkemen ezer és ezer teher,

mindhiába, szívem lábadnál cafatokban hever.

 

Szét szaggatott megannyi kéz, s én feladtam,

lassan veszett semmibe az jelenem alattam,

vállam vontam, állam szegtem, ideje halnom,

csukva szemem, képzeld csak azt, alszom.