Csodálatos tavaszi napra ébredtünk, a város csendes volt csak a madarak víg éneke volt észlelhető a friss tavaszi levegőben, melyet a virágok hadának illata töltött be. Az esti zápor után a hírtelen meleg egy nyomasztó hangulatot kölcsönözött a kintlévő emberekre. Mindenki álmos, fáradt volt a határozatlanságról nem is beszélve. De volt valaki akkor épp ekkor ébred fel legédesebb álmából.
 A beszűrődő madarak éneke energiával töltött fel, és az az édes illat, melyet az ablakom alatt virágzó nárcisz árasztott egyszerűen elvarázsolt. Akár a legszebb álmaimban az a gyönyörűséges latin-amerikai hölgy, aki soha nincs mellettem az ágyban mikor felébredek.
De így tele energiával és vidámsággal neki is kezdek a mai napnak, mi mással is kezdhetném ha nem a reggeli edzéssel. Reggel 09:00 van kicsit le vagyok maradva, elaludtam, ez mind Suzy elbüvőlő bája miatt van. 
  A park tele van alig élő emberekkel, nem értem, hogy lehetnek ilyenek ezen a szép, tökéletes tavaszi napon. Hallom futás közben a lépteim hangját ahogy a földdel érintkeznek, s mintha a föld visszalökné a lábaimat amik teljes súllyal rá lépnek és az az apró kis surlódás mint két kéz amik megérintik egymást. Az idő múlásával egyre hangosabbak a szív veréseim, mintha fentebb kívánkozna a torkomtól egészen a fejemig ahol őrült kalapálásba kezdhet, mint mikor Suzy közeledik hozzám. Ez a zaj a lábam a szívem, egyre csak hangosodnak a fülemben. De nem állhatok meg még nem, Suzy sem ezt akarná, teljesen elkeseredne ha most meg állnék és feladnám. Érzem ahogy könnyeim felkérőznek a szememben és már folyásnak is indulnának de a torkomban dobogó szívem még visszatartja őket, nem tehetem. Iszom egy kortyot így futás közben, reménykedve hogy a szívem is lentebb csúszik. Az órámra tekintek 09:55, már nincs sok. Látom a távolban uticélomat, ott van előttem a virágokban boruló domb.
  Ugyan ilyen nap volt az a nap is mikor Ted a korházban ébredt fel, a történtekre alig-alig emlékezve. Az orvos aki ápolta őt elmondott neki néhány adatot, de a szívroham után nem zúdíthatott rá mindent.
- Kedves Ted örülök, hogy felébredt és jobban van. Mondja mire emlékszik?
- Semmire doktor úr. Csak annyira, hogy reggel minden úgy kezdődött mint máskor, aztán edzés közben valami történt velem, és ennyi.
- Remek. Annyi történt, hogy egy szívrohama volt. Az volt a szerencséje, hogy a segítségére siettek így csak 2 napig volt kómában.
- Nincs itt a feleségem?
- Nem, nincs.
- Köszönöm, doki.
Ted csak néhány nap mulva tudta meg, hogy mi történt, mikor mindhiába várta a feleségét.
  Az óram 09:58-at mutat, még 2 perc és ott vagyok. Fentebb érve egyre halkulnak a madarak éneke, csak a lábam suhogását, a szívem dobogását, és azt a fülsiketítő sípolást hallom a fülemben, egyre csak hangosodik. 
Lehet, hogy be kellett volna ugorjak útközbe Larához egy szál rózsáért, a fenébe, az teszi széppé a latin táncok végződését, és még csókot is tudtam volna lopni, na mostmár mindegy 09:59 még egy kanyar. 
Még egy perc és ott vagyok. A gondolataim is elhagytak, valószínű az izgalomtól; teljesen magamon kívűl vagyok, csak a lábaim visznek és a föld dobál. Az orromban érzem a régmult illatát a tudásét a tapasztalatét, mely a játék örömével és a fájdalom édes illatával keveredik. Egy utolsó pillantásom az órára 10:00, Megérkeztem hozzá, a lábaim megállnak, a térdem összecsuklik, lerogyom elé. A szívem eluralkodik rajtam, érzem a nedves földet az arcomon melyet a könnyeim sóssá tesznek, csak fekszem még urrá nem lesz rajtam. Tágra nyílt szemem csak őt keresi de csak ezt látja:

"Suzy  
1979-2000 
Nyugodj békében!"

 

  Mikor kinyitottam a szemem ott állt előttem Suzy a legtüzesebb ruhájában, a kezét felém nyújtotta és utolsó, örökké tartó táncomra hívott. A lemenő nap simogatta arcát és a lágy tavaszi szellő kapott bele gyönyörű fekete hajába. S én csak ennyit súgtam a fülébe: " Szeretlek!"