Eltűnt a kürtszó
Eltűnt a kürtszó, nem süvít többé,
néma már a város.
Egyedül csak a fekete rúzsú múzsa
él benne, kinek csókja átkos.
Ott táncol, táncol miközben
rettentően sír.
A te sírodon táncol barátocskám,
könnyeivel az égre hazugságot ír.
„Hiszen te vérzel?!”
Eltűnt a kürtszó, a város azért hallgat
mert mindenki meghalt.
Hiába színezték ki koporsójukat,
ami úgy is sötétben tart.
Ó múzsa, te drága, utcasarkok
riherongya.
Szavadtól ki fakul a rózsa,
s magtalannak terem a búza.
„Éhhalál lesz mindenkinek jussa.”
Eltűnt a kürtszó, az eső kőként
koppan a magányos háztetőkön.
Kígyók csókolóznak az utcákon,
lepkék falatoznak az új vérmezőkön.
Néma a város, hiába.
Egyetlen hang se, régóta semmi.
Talán ha a sötét múzsát
megpróbálnám ledöfni,
és akkor… ennyi.
„Nem fogunk többé meghalni!”