Unalom? Éhség? Stressz? Reflex? Vagy csak szimplán az üresség bámulása? Vajon akkor is ennyit nyitogatnánk, ha egy tükör lenne a hátuljában, hogy magunkat láttassuk? Mert ez nem szimplán csak egy érzés vagy indok mindenkinél, hogy a meglévő hűtőnket telítettségtől függetlenül nézegessük. A zúgás, és az üresség, amit nem egyszer ez az érzet hoz vissza közénk a hétköznapokban is. Sétálunk az utcán és ahelyett, hogy a fülünk csengne, inkább zúg. Zúg. Mint az üresség. Nem, mint a csönd, ami a semmit adja. Vajon tényleg zúg, vagy csak oda képzeljük? Mert az ember sosincs teljes csöndben. Vagy mindig abban él és mindent csak képzel? De ha az elme kreálja és mi igazinak hisszük, akkor miért is ne lenne az? A saját világainkban élünk, és mind azt akarjuk érvényesíteni a másik felé. A saját világunkba sokakat beengedünk, de másokéba belépni? És ha az olyan szinten változtatja meg a mi világnézetünket, akkor mi lesz? Nem akarok olyan lenni, mint a másik, mégis azt akarom, hogy mindenki olyan legyen, mint én, ez a mai általános világnézet, mert akkor mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, és akkor nem lenne bűnözés és gyilkolás, csak béke, mert ha ugyan azt gondoljuk min is vitatkoznánk el? De akkor miért is szeretnénk egymást? Miért kellenének érzelmek? Mire lennének jók, ha mind ugyan arra gondolunk, és ugyan azt szeretnénk ez által csinálni. Egy világban élünk mind, különböző kisebb világokkal, amelyek még a nagyhoz sem kötünk hozzá, csak felszínesen függ a mienk tőle, mert arra alapozzuk, de ettől még átjárás nincs hozzá vagy köztük. Mindenki talál a másikban olyan dolgot, amire fel vagy le nézhet, és ha mégsem ismerjük annyira, hogy ezt megtaláljuk, akkor kreálunk. Előítéletek alapján, vagy mások véleményét alapul véve ítélünk el ismeretlenek szászait, ezreit. Honnan jöttél? Mit is dolgozol? Mit tanultál? Mennyit keresel? Adatokat gyűjtünk, ahhoz hogy minél jobban beskatulyázhassuk, de a világ nem ilyen.

A Nagy világ legalábbis nem. A sajátunk lehet egy egyszerű raktár, ahol mindenki egy doboz, ami egy nagyobb dobozban van, ami meg fent egy polcon. így egyszerűen elő lehet hozni, ha kell valakiről valamilyen információ. Szerintem viszont ez hiába kézenfekvő, logikus, vagy csak szimplán egyszerű. Mert nem lehet mindenkit beletenni egy dobozba. az hogy ma egy gömb, amit belerakunk, egy épp megfelelő nagyságú dobozba nem jelenti azt, hogy holnap nem lesz csillag alakú. Vagy téglalap. Ami már nem fog beleférni a dobozba, vagy egy nagyobb dobozba kell rakni. Ez egy valaminél még működik is. De ha több száz ilyen van. és ezt miden nap változtatni kell akkor már nem is olyan szimpla. Pont, mint egy hűtő, ahol a ma berakott dolog holnapra kisebb lehet, és a hónapok óta ott felejtett tej pedig éppenséggel nagyobb. Hogy a tésztáról már ne is beszéljünk. Ráadásul, ha régóta van ugyan abban a tárolóban, akkor már hiába, hogy kinőtte nem egyszerű kiszedni, mert megszokta, hogy nálad abba a skatulyába van bele préselve. Beleköt. Te meg csak állsz ott, a nyitott ajtóban és azon gondolkozol, hogy ki kéne onnan dobni, mert romlott.

 

Vagy csak te nem tudod már felhasználni?