Az érettségik, a ballagások és az évzárók tömkelegének közeledtével minden emberben más és más érzelmek kavarognak. Vannak, aki már alig várják, hogy elhagyhassák az iskolát. Vannak, akik még szívesen maradnának. De előfordulnak olyanok is, akiknek majd, hogy nem teljesen mindegy, hogy mi lesz, bár egy kis részének hiányozni fog az iskolája. Én is közéjük tarozom.

 

Az érzés, mikor felnyitsz egy könyvet, ami új és minden fantasztikus benne. Minden lapon szebbnél-szebb történetek szövődnek. Minden lapozással egy újabb csodálatos nap tárul elénk, s szinte érezni, ahogy az első szavak a reggeli nap melegével ölelnek körül. S kísérnek minket utunkon egészen addig, míg a lap alján alkonyatba nem burkolózik, s el nem fedi el a tintaszínű égnek kékje. De ezután rögtön ránk is köszön a Hold, mely bársonyosan, fátyolosan hoz álmos ködöt a fáradt szemünkre.

 

De lassan elérkezik a pillanat, amikor egy fejezet véget ér. Kiderül, hogy a számtalan fantasztikus lapok sora nem is annyira számtalan. Sőt visszatekintve egészen kevésnek tűnnek ezek a lapok, és az olvasgatásával eltöltött idő. Visszagondolunk a legszebb bekezdésekre. Felidézzük a kedvenc sorainkat. De visszalapozni már nincs több esélyünk, nem élhetünk át mindent újra. Már sosem lesz olyan semmi, mint amilyen akkor volt. Azóta az újdonság varázsa megszűnt, s ha át is élhetnénk, már nem lenne meg az a vibrálás, ami akkor még mindenhol jelen volt. Már semmit sem lehetne ugyanolyanná visszaváltoztatni. Ez a mágikus erő nem adatott meg senkinek a való világban.

 

A búcsúzkodásokkal és elballagásokkal a fotók, a fejezetünk lapjai, és a barátságok is megsárgulnak. Mikor már nem találkoztok minden nap, nehezebb tartani a kapcsolatot, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a régi barátaidról már2-3 éve egy szót sem hallottál. Mindenki éli a saját kis életét és senki nem törődik már a múlttal. Ekkor már érzed, hogy ennek a fejezetnek lassan vége.

 

Amikor ennek a résznek az utolsó mondatát olvassuk, és megpillantjuk a végén magányosan integető pontot, már azon gondolkodunk, hogy mi fog történni a következő lapok sokaságában. Milyen élmények várnak még ránk ebben a könyvben.

Majd idővel minden emlék szürke ködbe burkolózva, nyugodt lélekkel leli a halálát, és átkerül egy mélyre ásott emlékraktárba, ami már soha többet nem fogja érezni a fejezet elején érzett balzsamos nap melegét, és a friss szellő illatát…