Ahol hagytál, ott vagyok:
a cipőid alatt, a pénztárcádban,
a szétrágott könyvek lapjain,
a receptekben, az orvosi beutalókon,
a tévédben, a filmek elején és végén,
a hangfaladból lüktető hullámokon,
az emlékeid mögött,
a támolygó falak között,
ahol elhagytál, vagy elhagytam magam.

 

Ahogy hagytál, úgy vagyok:
a száraz lépésidben ülve,
a nyomokat eltakarva,
az árnyékodban, oda hoztam vagdosni
az effekteket, legyen mit magamra kenni,
ha meglátsz, tépni a számat,
verekedni a többi sziluettel,
itt maradtam, itt vagyok.

 

Ahol hagytál: a függöny mellé futva,
az ágyneműdbe fekve,
lazán, várom, hogy lefolyjon
a ruha a padlóra,
hogy testeddel befedj.
Itt maradtam, a víz alatt, a kádban,
a törülköződbe bújva,
magam alatt,
ott, ahol hagytál, nem mozdulok.