A háború margójára
Vívjad csak az értelmetlen háborúid hosszú sorát
Olyan elveket ordibálva, amiket te nem is vallasz
Fegyverkezz fel, az otthonod is legyen egy géppuska fészek
És amikor egy olyan társaságba csöppensz
Hangoztasd, hogy te egy percig sem akartál ilyent
Csak a világ kényszerített bele a harcodba
Fröcskölve hazudj még akár a saját arcodba is,
Fogadd teljesen nyitott szívvel az agresszió vírusát
És teljes lélekkel, torokból ordibáld a kitalált vezényszavakat
Hidd hogy neked ott harcolnod kell, ez a "sorsod"
Meg persze, hogy hősi halott leszel, ha a véred folyatod
És egy percig ne adj a kételkedők szavára
Inkább lődd le, és oda köpve mondd; hitetlen kutya
Majd a többi ember körülötted éljenezve visz a pajzsán
Ugyanis TE megadtad, vagy mondtad annak a hülye állatnak
Esetleg, mert megöltél rengeteg ellent,
Hiszen ők más elveket vallókat követtek a harcban
Ömleszd még, ÖMLESZD MÉG rám a vírusod
Mert ha el mondod még tízszer a hazugságod
Akkor elhiszem neked, hogy én vagyok a buta,
Mert nem megyek mások elveiért csatába,
Még a sajátjaimért sem ártanék másnak
Nekem fegyverem a figyelem és az érv,
Melyek mások fegyvereivel összecsapva értelmet adhatnak
Az arra megfelelő figyelőknek,
Akik nem vért, harcot vagy bukást vágynak látni
Szimplán csak egy szép vitát, ahol nem győztes van
Hanem győztesek.