Mindez oly’ régen történt már, amikor a déli harangszót nem ismerte senki, mikor még az első gyárkémény nem eresztette ki füstjét és az első csók még nem csattant el.
- Élt egy filozófus, aki másképpen látta ezt a világot és a legfőbb mozgatórugóját, a férfit és a nőt. Ő volt Platon.

 

Zeusz az Olümposz legnagyobb ura megteremtette az „embert”, két arccal, négy végtaggal. Mintha két

teremtményt hátuknál fogva ragasztottak volna össze. Így teletek a napok, hónapok. Az idő múlásával az Isteneknek feltűnt, hogy mindenki annyira boldog és erős. Sok fejtörés után arra jutottak, hogy véget kell ennek vetni. – Hisz négy karral, sokkal többet tudnak dolgozni, a két arc mindig mindent lát, a négy láb tovább tud gyalogolni, s ami a leghazárdabb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másik társra. Ennek következtében Zeusz egy villámcsapással szétválasztotta őket így megteremtvén a Nőt és Férfit, ez a döntés felettébb megnehezítette az életüket. Lételemükké vált, hogy újra megtalálják egymást, és örökké karjukba zárják szerető társukat.

 

Mindez idő alatt egy másik világban az a hír járta, hogy létezik egy Nő, aki nem hagyta magát befolyásolni,
Ő volt Lilith.

 

A legenda szerint, Isten, Ádámot és Lilithet egyazon agyagból formázta, megteremtvén a Férfit és a Nőt. Lilith azonban nem engedelmeskedett, nem akart alárendeltje lenni senkinek. A maga ura volt. Az emancipációt hirdette. Rengeteg civakodás után Lilith úgy határozott, hogy elhagyja a Paradicsomot, kimondta Isten leplezett nevét és a sivatagban élt tovább, ennek okán az Úr mellé küldötte két angyalát.

Az idő múlásával Ádám már nem bírta egyedül, így Isten megteremtette a férfi oldalbordájából Évát. - A mondák sokszor tüntetik fel a kígyót úgy, mint Lilith alteregója.

Ádám megkapta, amire vágyott, egy nőt, aki mellette van, és azt teszi, amit csak ő kíván, de a legendák szerint Ádám nem tudta kiverni Lilithet a fejéből és továbbra is az elérhetetlen nőért sóvárgott. A mítoszok azt is mondják, hogy e férfinek, s nőnek volt egy közös gyermeke; ő volt Káin.

 

Véleményem szerint az élet e két mítosz összekapcsolódása. Mindegyikőnkben megvan ez a három jellemvonás.
Mi nők tipikus ellentmondásban élünk, mindig valami megfejthetetlen dologra keressük a választ, mindig kell egy ok, hogy legyen értelme felkelni az ágyból reggelente. Egy korlát, amire tudunk támaszkodni, ha ingoványos alattunk a talaj. Mégis mi vagyunk azok a Nők, akiknek nincs szüksége védelemre.
 

Erőt vett magán és nagy nehezen kikecmergett az ágyból, ahogy a fürdőszoba felé vette az irányt látta, hogy a ruhái szanaszét hevernek a fölön. Megrémült arccal meredt a tükörbe, a szemfesték az egész arcát beterítette, csupán a tegnap este történtjeit akarta felidézni, ám csak halovány képfoszlányok maradtak meg tudatában. Egy bögre kávé biztos segítene az emlékezetén; gondolta.

Egy májusi reggel volt, ő csak ült az erkélyen szemlélve a körülötte lévő reneszánsz korabeli épületeket, az emberek rohanását. - Az egész világ rohan, észre sem veszi a körülötte lévő mesés dolgokat. Mindenki alárendeltje valaminek, ott az utcán az a piros kabátos lány siet, hogy a főnökének időben tudja odaadni a kávéját.
Az emberek miért ilyen megalázkodók? A felvilágosodásnak pont ez volt az érdemi része, hogy minden ember egyenrangú.
Ahogy a harmadik cigarettáját nyomta el rögtön kiemelt még egyet egy dobozból, amin az állt; Philip Morris. Dolga ugyanis nem sok volt, azt csinálta, amit szeretett; egésznap ült és gépelt, filozofált. Rengeteg meglátása volt az emberekről, mindenkiben megtalálta azt, ami által egy kicsit megalázkodónak tűnhet. Voltaképpen minden emberi alanya saját maga tükörképe. Alteregók, tükörképek…
Ám ő nem a hétköznapok alárendeltje volt, mégis függött valamifajta narkotikumtól. Magától a szerelemtől.
Egy szempillantás alatt az a nő, aki pillanatokkal ezelőtt egy megközelíthetetlen életművész volt, hirtelen egy szerelmes hőssé vált, ahogy megpillantotta a távolban élete választottját. A keze elkezdett remegni, a szíve egyre hevesebben vert még egy kis pír is kiült az arcára. Alárendeltje ő is egy érzésnek és képtelen ezzel szembesülni.

 

- Így van ez valójában, lételemünk a szeretet s lételemünk az is, hogy eltaszítsuk magunktól, még akkor is mikor minden porcikánk kívánja.