12 év

Tízen két év mi elveszett, tízen két év fájdalom
ezer vércsepp s a szélben eltűnő lábnyomom
könnyek százai a szabad ember leláncolt álmai
fojtogatva rántanak vissza a gonosz árnyai.

Megfáradt szemekben még fáradtabb sóhajok
szabad a nyelvem, de szót mégsem szólhatok
napi rutin a robot s a korbács, cafat a hát
megtört testből a lélek oly messze szállt.

Élet, hol átok és hatalom a fekete és fehér
megdolgoztál érte s az éhínség mégis elér
szebb jövő miről képzelegsz de meg nem éled
rabszolga sorba ér utol majd egyszer a véged.