Piroska már rejteget egy sötét titkot, mint a sűrű köd takarja az erdőt, rejti el ő is úgy a valódi énjét, ami néha vérengző fenevadként uralja az egész környéket.

 

Eljött egy új éjszaka. Ma a Hold teljes korongja tündököl az égen.

Piroska nem akar ölni, de a benne lakozó fenevad néma üvöltésbe kezd s egyre hangosabbá, ahogy az ég sötétebbé, a Hold pedig fényesebbé válik. Égetni kezdi Piroska testét, szinte lángol minden mozdulata. Feszül a bőre és az ínye. Gerinc görbül, csont roppan, arc torzul és az éjszaka bűnössé válik.

 

Rohanásba kezd és egy újabb hangos üvöltés hasít bele az éjszakába. Karmaival tépi fel a földet, amiből a keserű Halál és a rothadás szaga árad. Az emberek még nem tudják, hogy egy új vadállat leselkedik rájuk a sötétből. Piroska immár farkasbőrben, magányosan száguld a fák között, néha feltekint az alattomosan vigyorgó Hold kerek pofájára és egy keserű vonyítást intéz hozzá.

 

Lelkében gyötrő fájdalom, torkában az éhség, lángoló pengéi kaparásznak. Már-már sikerül lecsendesítenie az égető vágyat, mikor hirtelen elő, mezítelen hús és friss, fémes vérszagot érez. Felmordul benne a szörnyeteg, de igyekszik nem átadni magát az irányításának. Nem tehet ellene semmit, ölnie kell. Most halkan és lomhán közelít ahhoz a tisztáshoz, ahol szörnyeteggé változott. Már nem érez fájdalmat, nem törődik azzal, hogy egyedül van. Ma nem érdekli, hogy ki látja meg. Most csak az áldozatára koncentrál, aki mit sem sejtve indult el egy könnyed éjszakai kocogásra. Vesztét egy ártalmatlannak tűnő tölgy gyökere okozta, mely nem süppedt elég mélyre a puha földben és nem fedte eléggé a késő őszi avar vörösessárga sokasága. Így hát a falevelek alól ki-ki tekintő gyökér a földre kényszerített egy ártalmatlan sportolni vágyó nőt. Az eséstől szakadt fel a bőre, ezt érezte Piroska már a távolból. Ő nem tehet semmiről, ő csak éhes, kínzó, égető, elsöprő vágyat érez az iránt, hogy a fogait vörösre fesse az áldozatban most még csörgedező vér, hogy a nyers hús végre megtelítse gyomrát. Éles szemével méri fel a helyzetet, csaknem feleslegesen, hiszen tudja, hogy az áldozat úgy sem tud menekülni. Még akkor sem tudna, ha nem szerzett volna sebet, s nem is sejti, hogy a horzsolás a térdén jelenleg a legkisebb problémái közé tartozik.
Halk zörejt hall a bokrok közül, mire odafordítja a fejét, a zaj forrásának csak hűlt helye marad, most a másik irályból hallott meg valamit, de még arra sincs ideje, hogy megforduljon.
Nem érez mást csak a testébe nyilalló fájdalmat, még nem fogta fel mi történik vele, már nem is lesz ideje, már csak az jutott el a tudatáig, hogy egy hatalmas arany színű farkast lát, eztán elsötétült minden, tompult a hallása és az élet véget ért.