Paranormális Gyermekek III

 

Természetfeletti képességekkel rendelkező gyerekekről minden nép őshagyományában vannak mítoszok, legendák, hiedelmek. Az ősmagyarok táltos gyermeknek hívták azokat az újszülötteket, akikről úgy tartották: varázserővel jöttek a világra, melyet majd a közösség szolgálatába kell állítaniuk. A magyarok szerint a táltosi erő testi jelek formájában is látható az újszülöttön: foggal és/vagy burokban jön világra, fölös számú ujja, csontja van. Viselkedése is eltér az átlagostól: sokkal hamarabb tud beszélni, mint a többi gyerek, komolyabb, koravénebb náluk, aki nem játszik, inkább a magányt keresi. Képességei pedig látványosan jelzik különleges küldetését: már gyerekként tud gyógyítani azzal, hogy pusztán ránéz a betegre, vagy megérinti, kommunikál az állatokkal, megérzi a szellemek jelenlétét, ismeri a jövőjét. Alakjában talán olyan gyerekek emlékét ismerhetjük fel, akiket manapság indigónak, csillaggyerekeknek neveznénk.

A BEK pozitív ellenpólusai azok a gyerekek, akik végtelen szeretetet, megnyugtató békességet sugároznak. Többféle néven említik őket, így pl. csillaggyerekek, fénygyermekek, indigó gyermekek stb. – noha mindegyik alatt nagyjából ugyan azt értik.

A jelenséget az 1970-es években fedezték fel, amikor is, úgy tűnik, nagy számban születtek olyan gyerekek, akik mások, mint átlagos kortársaik: koraérettebbek, okosabbak, tanulékonyabbak, intellektusuk pedig messze meghaladja a normális gyerekekre jellemző nívót. Közös bennük továbbá hogy radiesztéziai mérések szerint aurájukban az indigókék szín uralkodik, illetve paranormális képességeik is vannak – így például telepátia, pszichokinézis, emlékezés előző életeikre, vagy épp a halottakkal való kommunikálás.

Kritikai érzékük, igazságszeretetük végtelen erős, ezért gyakran kerülnek konfliktusba a környezetükkel. Elképesztően fejlett intuícióik miatt megálmodnak, megsejtenek, éreznek még meg sem történt dolgokat, s többségük látványosan tehetséges valamelyik művészeti ágban. „Jobb agyféltekés gyerekek egy bal agyféltekés világban, egy jobb világ hírnökei” – jellemzi őket Jeffrey Freed pszichológus, utalva a tényre, hogy agyunk bal fele a logikáért, racionális „földi” gondolkodásért felelős, míg a jobb félteke a művészi érzék, illetve a spiritualitás, misztikus képességek területe.

Freed szerint továbbá e gyermekeknek még a DNS-e is más, mivel a szokásos 10 helyet 24 nyitott nukleotidtripletet tartalmaz. A kérdés csak az: ha ez igaz, honnét száraznak valójában e különleges gyerekek, akiknek eszerint a génállományuk nem is emberi?

Mint a Fekete Szeműeknél, itt is felvetették az elméletet, hogy esetleg tudatosan létrehozott klónokról van szó, akiket valamilyen célra készítettek földi (vagy kozmikus) hatalmak: talán azért, hogy az elkövetkező korokban az emberiség vezetőivé váljanak. Mások szerint viszont – akár a BEK – az indigók is földönkívüli ügynökök, akik talán épp egymás ellen küzdenek a bolygónk feletti uralomért. A rejtély azonban továbbra is az: ha így van, miért nem felnőtt küldötteket küldenek ide az idegenek, miért pont gyerekeket?

Egy lehetséges válasz: e földi vagy földönkívüli erők azért gyerekeket vetnek be a Föld jövőjének formálására, mert a gyermeki aura más, mint a felnőtteké: tágabb, ragyogóbb, erősebb, ezért alkalmasabb bizonyos spirituális tevékenységekre. Ezzel visszajutottunk az egyiptomiakhoz, akikről említettük: tisztában voltak vele, hogy a gyerekek fogékonyabbak a természetfelettivel való kapcsolatra.

De úgy tűnik, ez nem csak a BEK-re vagy az indigókra (és újabb verziójukra, a kristály-és gyémántaurájú gyerekekre) igaz, hanem a normális, egészséges földi gyermekekre is.  Magyarán: egyre több bizonyíték szól amellett, hogy gyerekkorunkban mindannyian rendelkezünk paranormális képességekkel, melyek a serdülőkor során fokozatosan elsorvadnak – végül pedig többségünknél teljesen meg is szűnnek.

Senki sem tudja, miért, de mintha a gyerekek környezetében különösen gyakran történnének paranormális események. Így például kopogó szellemek többségét elsőként mindig gyermekek észlelték, s később is megfigyelhető volt, hogy az ő jelenlétükben fokozódott a poltergeitsek (kopogó szellemek) zajos tevékenysége.

Így a híres enfieldi esetben is egy kislány, a 12 éves Janet Hodgson élt az események középpontjában. Miután a 4 gyermekes anya Peggy Hodgson beköltözött a London melletti Einfeied egyik családi házába, 1977. augusztus 30-án kezdődött mindaz, amire máig sincs magyarázat.

A kis Janet sírva panaszolta reggel, hogy folyton elmozdul alatta éjjelente az ágya. Anyja először nem tulajdonított jelentőséget, ám a következő éjjel Janet szobájából hatalmas zajok, puffanások, csikorgások hallatszottak az egész házban. Mrs Hodgson felrohant, s rémülten látta, hogy – míg a kislány zokogva simul a falhoz – egy faláda magától elmozdul, csúszik a padlón, majd rázkódni kezd. A félelmetes jelenségek később az egész házra átterjedtek, ám végig jellemző volt, hogy Janet közelében mindig történik valami: tárgyak emelkedtek a levegőbe, sőt, a kislány legó-kockái is repülni kezdtek… Érdekes, hogy más klasszikus példákban, így az 1840-es évek híres esetének hősnőinél, az amerikai Fox nővéreknél, vagy a salemi boszorkányperben is gyerekek észlelték – vagy vélték észlelni – a parajelenségeket. Talán nem véletlenül…

Az anyagtól független érzékelés – telepátia -, illetve a normális fizikán kívüli mozgatás – telekinézis -, ma még megmagyarázhatatlan jelenségek közé tartozik. Ám egy valamiben a kutatók egyetértenek: valamiért mindkettőre a gyerekek és a fiatalok fogékonyabbak.  Így a pszichokinézisre , melynek során az emberi tudat ismeretlen módon hatni tud az anyagra, át tudja alakítani, el tudja mozdítani stb. Az egyik leghíresebb formája a fémek, merev tárgyak elhajlítása, s mikor Uri Geller, a világhírű parafenomén 1973-ban a tévében bemutatta képességeit, Angliában kitört a kanál hajlítgató-láz – elsősorban a gyerekek, tizenévesek körében.

 

 

Először sokan azt hitték, ez csak valami divat, vagy játék, ám a jelenségre hamarosan pszichiáterek, orvosok is felfigyeltek. 1974-ben például a Nobel-díjas Brian Josephson, és dr. Joel Whitton pszichiáter jelenlétében egy kamasz fiú, Matthew Manning tartott bemutatót, minek során fémtárgyakat hajlított el úgy, hogy hozzájuk sem ért. A két tudós közben EEG-vel mérte agytevékenységét, és azonosítottak is egy addig ismeretlen agyhullám-mintát, melyről úgy vélik: kapcsolatban áll a paranormális tevékenységgel.

Ugyanezt a kísérletet Franciaországban is elvégezték, ahol egy fiatalember, Jean-Pierre Girard még fantasztikusabb dolgot produkált: nem elgörbítette, hanem meglágyította, majd visszakeményítette a fémeket, fizikai érintés nélkül. Az egyik legkülönösebb esetben egy üvegcsőbe zárt acélrugót is gyurma állagúvá puhított, s képességeit ő annak tulajdonította, hogy 4 éves korában belecsapott egy villám. Mindezt két orvos dr. Crussard és dr. Bouvaist is tanúsította, noha ők sem tudtak rá magyarázatot adni.

A gyerekek, fiatalok pszichokinézisét Angliában később prof. Hasted vizsgálta, aki beszámol egy 6 éves, Belinda nevű kislányról is. Ő egy perc alatt negyven fokos szögben elhajlított egy kanalat pusztán úgy, hogy ránézett, majd a professzor jelenlétében meghajlított egy meghajlíthatatlanak tartott kristályt.

Ám a legtöbb bizonyítékot a gyerekek ESP (extraszensz, érzéken túli) érzékelésről egy amerikai kutatónő, dr. Louisa Rhine (1891-1983) gyűjtötte össze. Az anyag 2002-ben jelent meg a Journal of Parapsychology 66-ik kötetében, melyben 216, 1961 és 1977 közt megtörtént olyan eseteket vizsgál meg, melyekben iskolás korú gyerekek előre megérezték, megálmodtak jövőbeli eseményeket.

Egy Beth nevű 14 éves kaliforniai kislány például azt álmodta: egy 1957-es évjáratú, sötét Oldsmobile autó lassan átváltozik egy kamionná, melynek ponyváján  a Frady’s Transport Service felirat állt. Ezután Beth egy ravatalozóban találta magát, ahol három koporsót látott: fehérek voltak, aljukon ezüst sávval. Bennük három legjobb barátnője, Martha, Ginger és Clare holtteste feküdt. Másnap Beth egy helyi művelődési házban szórakozott többi ismerősével, köztük Marthaékkal. A buli után Martha felvetette, üljenek be valahová pizzázni, de Beth fáradt volt, és inkább hazament, ahogyan a fiatalok többsége is. Beth otthon lefeküdt, ám éjféltájt csörgött náluk a telefon. Martha húga volt a vonalban, aki sírva mondta el: szülei tudta nélkül nővére elvitte apjuk 1957-es, barna Oldsmobilját, s azzal indultak el Gingerrel és clare-el a pizzériába. Útközben azonban egy kamion beléjük rohant, ők felborultak, s mindhárom lány az életét vesztette. A helyi tévéhíradó is közvetített a tragédiáról, s a képernyőn Beth döbbenten látta, hogy a vétkes kamion felirata Frady’s Transport Service volt…

A Rhine által gyűjtött esetekben az ehhez hasonló előre megálmodások mellet jellemző az is, hogy gyerekek előre megéreznek még meg nem történt eseményeket. Ilyen lehet például az, hogy egy 11 éves kisfiú valamiért úgy érezte: messzi lakó bátya el fog késni az ő szülinapi ünnepségéről, mert egy vonatszerencsétlenség miatt vesztegelnie kell. Szülei rászóltak, ne beszéljen ilyen szörnyűséget, ám szó szerint így történt.

De kevésbé tragikus, sőt, apró, jelentéktelen dolgokat is gyakran megsejtenek gyermekek, tinédzserek. Egy kislány valamiért úgy vélte, egy Vicky nevű lány fog a szomszédba költözni karácsony idején, és így is lett, míg egy 10 éves kisfiú egy este azt mondta, le fog égni a tárolóépület, ahol szülei a télire eltett almát tartották. Még az nap éjjel egy elejtett cigaretta miatt porig égett az a bizonyos fészer…

 Rhine csak azt kérdezi mindezek kapcsán: miért gyakori az ilyesmi gyerekeknél, s mi az oka, hogy felnőtt korban mindez sokkal ritkább olyannyira, hogy akinél mégis megmarad, azt bűvésznek, parafenoménnek tartják?

Belegondolva milyen igaza van. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hisz-e az ilyen jellegű dolgokban, de én úgy gondoltam mindig is, hogy vannak bizonyos erők, energiák, amik a mai embernek még paranormálisnak számít. A sok beszámoló, történet, és esett, még, hogy ha csak mondjuk a fele, vagy 25%-a az igaz, az már akkor is elég jó eredmény, és elégé elgondolkodtató, hogy milyen dolgok is lehetnek körülütünk, amikről nem is tudunk. Én ezzel le is zárnám ezt a kis cikksorozatot, remélem bárki, aki olvasta, annak tetszett, sikerült elgondolkodtatnom, vagy csak meg csóválta a fejét, hogy mekkora marhaság.