Paranormális Gyermekek II
Nem tudom, hányan nézitek, vagy ismeritek az Odaát sorozatot?! Aki igen, az nézze el nekem ezt a gyors kis bemutatót. A sorozat egy testvérpárról szól, akik a természetfeletti ügyekre specializálódtak. Legyen az szellem elűzés, vámpír, vérfarkas ölés, vagy egyéb olyan teremtmény, amiről nem is hallottunk még, és embereket öl. A sorozat bizonyos évadjától a démonok is képbe kerülnek, akik képesek embereket megszállni. Teljesen normálisan néznek ki, csak pár dolog árulhatja el őket. Ilyen például, hogy megrezzenek, ha kimondod, hogy Cristo, nem bírják a szentelt vizet, és ha felfedik magukat, akkor a teljes szemük egységesen fekete lesz. Nem csak a pupilla, vagy az írisz, esetleg a szem fehérje, hanem az egész. Eltudjuk képzelni mennyire félelmetes lehet, mikor egy ember fekete szemekkel pillant ránk. Ennél már csak egy félelmetesebb lehet, hogy ha egy gyerek néz ránk ilyen sötét szemekkel. Márpedig ilyenekről is hallottunk, nézzünk is mélyebbre.
Az utóbbi évek legrémisztőbb városi legendájának a hősei, a fekete szemű gyerekek (Angolul: Black Eyes Kid/BEK). A velük való akár vélt, akár valós találkozás mély érzelmi nyomot hagy hagyott a szemtanukban. Sőt nem túlzás azt mondani, hogy szörnyű lelki traumát okozott, ami nem csoda: a BEK egy közös vonása ugyan is az, hogy ördögi aurájuk van, gyomorszorító félelmet, rettegést árasztanak.
Külsejük is szokatlan, sápadt arcú, fehér bőrű gyerekek, tipikusan 10-14 év közöttiek tűnnek. Ruházatuk néha olyan, mintha egy gotich együttesből vagy vámpírfilmből léptek volna elő. Más esetben viszont a tanúk arról számoltak be, hogy öltözetük egyszerűen anakronisztikus: mintha fogalmuk se volna, hogy a mi civilizációnkban milyen ruhában szokott járni egy fiatal gyerek. Arcuk kifejezéstelen, beszédük is gépies, mintha robotok vagy automaták lennének. Legfeltűnőbb rajtuk azonban a fekete szem, melynek lényege, hogy nemcsak a szivárványhártya szénfekete, de az egész szemgolyójuk is. Azaz egyáltalán nincs szem fehérjük, s úgy tűnik pupillájuk sem.
S hogy kik ők és mit akarnak? Sokszor úgy tűnik, semmit, mintha csak megfigyelnék az embereket, máskor viszont minden áron be akarnak jutni egy ember személyes szférájába: lakásba, autójába. Ezt úgy próbálják elérni, hogy megkérik, vigyék el őket kocsin valahová, vagy becsengetnek egy lakásba azzal, hogy vizet kérnek, vagy használni szeretnék a mosdót.
Látszólag nem bántanak senkit, nincs náluk se fegyver, se más, amivel ártani tudnának, mégis olyan iszonyat lengi körül őket, hogy mindenki elutasítja őket, így nem tudni mi történne, ha valaki teljesítené a kérésüket. A BEK kilétére többféle elmélet is létezik, így például az, 1. vámpírok, 2. párhuzamos világok küldöttjei, 3. titkos laboratóriumokból származó klónozott lények, mutánsok, 4. kísértetek, 5. időutazók, 6. földönkívüliek. Ebből is látszik, hogy a jelenségre – már ha nem tinédzserek fekete kontaktlencsével való bohóckodásáról van szó – egyelőre nincs megnyugtató magyarázat.
Ilyen, démoni aurájú gyerekkel előszór 1998. január 16-án találkozott Brian Bethel, amerikai újságíró a tesaxi Abline-ben, legalábbis ez az első dokumentált eset. A férfi egy mozi parkolójából akart elindulni, s már beindította a kocsija motorját, mikor két, 10-12 év körüli fiú kopogtatott az ablakon. Azt kérték Betheltől, vigye őket haza, mert otthon felejtették a pénzt, így nem tudnak beülni a vetítésre, de az újságírót megrémítette a gyerekekből áradó különös, félelmetes erő. A férfi így emlékszik vissza a történtekre: „Teljesen fekete volt a szemük. Szénfekete. nem volt írisz. Nem volt pupilla. Csak a feketeség, ami a környező fényeket tükrözte vissza. Az arckifejezésem elárulhatta, mit érzek, mert az egyik srác arcán mintha azt láttam volna: „Rájött, kik vagyunk!” A másik fiú látva Bethel hezitálását, parancsoló hangom rászólt: „Gyerünk, uram! Be kell engednie minket! Nem fogjuk bántani, nincs fegyverünk!” Az újságíró azonban inkább feltekerte az ablakot, s padlógázzal elhajtott a helyszínről.
Még ijesztőbbek azok az estek, amikor a BEK valakinek a lakásába próbáltak bejutni. Így járt egy Katie Wilkers nevű, Oregon állambeli asszony, aki hazatérve észlelte, hogy háza előtt két idegen, feketébe öltözött kamasz fiú áll. Egyikük megkérte Katie-t, engedje meg, hogy telefonálhassanak lakásáról, de mikor a nő rájuk nézett, látta, hogy szemük teljesen szénfekete – még az is, ahol szemfehérjének kellet volna lennie.
Rémületében kinyitotta a kaput, s felrohanva lakásába, bezárta, sőt eltorlaszolta az ajtót. Ám a következő pillanatban, mint egy horrorfilmben – kopogtak, s Katie a kukucskálón át látta, hogy a két fiú áll az ajtaja előtt. Ekkor már azt mondták, hogy egy pohár vizet szeretnének inni, majd egyikük hozzátette: „Addig nem mehetünk be, amíg nem hív be minket!”
Ez utóbbi visszatérő eleme a fekete szeműekkel való találkozásnak, akik rendszeresen hangsúlyozzák: csak akkor ülhetnek be valakinek az autójába, léphetnek be a lakásba, ha a tulajdonos kimondottan hívja őket. Sokak szerint ez a bizonyíték, hogy vámpírokról van szó – róluk ugyanis a hiedelmek úgy tartják, csak a házigazda engedélyével léphetik át a küszöböt. A vámpírelmélet ellen viszont az szól, hogy míg utóbbiak rejtőzködő, emberkerülő, magányos lények, addig a fekete Szemű Gyerekek kimondottan arra törekednek, hogy közel kerüljenek az emberekhez, bejussanak a személyes szférájukba – noha nem derül ki, miért.
Ahogy az sem világos, miért pont gyerekekként jelenek meg e titokzatos, negatív kisugárzású humanoidok, bárkik is ők. A fenti történetekből úgy tűnhet, mintha a BEK kizárólag tizenéves fiúk lennének, pedig a beszámolok szerint vannak köztük lányok is, sőt 3-4 év körüli Fekete Szemű kisgyermekek is. A velük való találkozás a legsokkolóbb, mert az a különösen félelmetes, ha a sötét, rosszindulatú energia egy látszólag bájos ártatlan apróságból árad.