Voltam

Voltam felhőn búsan, majd esőként földre hulltam,
voltam napfény, s árnyékként messze nyúltam,
volt múlt, mi lassan elbújt, én, mint egy falevél,
mit a szél messze fújt, nincs már vissza út.

Voltam fény az égen, de túl régen, vagy
tán csak tegnap volt éppen? Nem értem,
miért nem ért épen. Túlságosan féltem?
Bárhogy is éltem, a tudatott nem én kértem.

Elöntött a mámor, de rájöttem, nincs Ámor,
csak a Sors mi fonalakon táncol, nevetve
számol. Egy-két-há, kiestél mától, a szerencse
is a szakadék mellé pártol, lásd az erdőt a fától.

Nincs vége, nem is volt soha, noha rád ragadt
most is az utad pora. Igaz az élet ma is milyen fura?
Hiába mosod kezeid, nyalogatnád a sebeid, 
csukódnának már a szemeid, egy hang: Én szóltam,
menekülj csak a jövőbe, de ott a gondolat; Voltam.