top of page

Vágyom

 

Vágyom, hogy eső csepp lehessek, egy száraz hajnalon. 
Hogy fény lehessek majdan egy alkonyon. Csak álmodom.
Vágyom a szélre, mint sötét szobában a rab a fényre. Az égre.
Vágyódom a vágyra, mi odaszögezz az ágyra. S felemészt élve.

 

Vágyom a szabadságra lelkemnek. Hisz most okkal megvetnek.
Vajon ilyen lehet egy szellemnek? Két külön darab vagyok, mik
valamiért mégis egyeznek. Vágyom a tegnapot, mi már elhagyott.
Mosolyog a száj, de a szem már megfagyott. Igen ez én vagyok.

Balogh Gábor

bottom of page