Fekete Ezékiel
Keserédes

 

Fényesség... Ez az mi lelkemben tündököl,
S reggelig tudnék beszéni örömömről.
Talán akkor sem távolodnék el a mennytől,
Ahová röpültem kicsiny jelenlétedtől.

 

Piciny teremtmény vagy, mégis dícső.
Nem hinném, hogy lesz olyan ki közelebb jő
Lelkemhez, lelkeden kívül, oh te nő
Megfertőztél, és most a menny poklában éget el a hő.

 

Én semmivé leszek, és te tovább mész.
Én meghalok, de te még csak nem is félsz.
Miért is félnél, hisz nem is ismérsz.
És nem is fogsz... Mégis, mindennél többet érsz!