Keresem

 

Rózsám lennél, én meg a kis herceged,
tudnám mire gondolsz, akkor is ha elfeded.
Világokat járnék érted. Utánad. Utálnád?
A sors is, csillagokból kötötte a Hold ruháját.

 

Szikrázó ruhát, millió gyémánt csillogású uszályt,
ha Óceán is lenne köztünk, epedve várnám az apályt.
Vagy átúsznék minden tengert, meghódítanám az összes szigetet.
Még akkor is mikor könny lepte el a szemedet, annál szebb semmi sem lehetett.

 

Mégse tudtam merre is kéne mennem, hogy mosolyod megleljem.
Hiába voltam mindenhol, mégsem voltam sehol. Elvesztem.
Nem vagyok hatalom, de nem így terveztem. Éreztem.
Ha most kinyitnád a szemed, tudnád, nem is léteztem.