Egykoron

 

Egykoron fényes páncél,
ütött kopottan a sarokban,
mellette tenger mély szavak,
a fekete tintába fojtva, halottan.
Ezer csatát megélt már a kard,
mi csorbultan pihen a szekrényben,
törött toll az asztalon, mi régen volt
megmártva már, oly sok emlékben.