Egy éj Október utolsó napján, mikor a Holtak, s az Élők világát egy hajszál választja el egymástól. Egy éj, mikor a szellemek, gonosz lelkek térnek át világunkba, hogy haza térjenek egykori hazájukba.

 

A „Holtak ünnepe az „All Hallows”, vagyis a Mindenszentek előtti estét (All Hallows eve) jelenti, mely az ősi Kelta néptől ered, kiknek e nap jelentette az év utolsó napját, November elseje az újév kezdetét, a sötét idők, a hideg

beköszöntét.

A Kelták tisztelegtek az Isteneik előtt, a Napisten előtt, ki a termékenységet, a bőséget jelentette, s a Holtak Istene előtt, ki a fényesség utolsó éjjelén szánt kegyelmet a bűnös holtaknak, hogy visszatérhessenek otthonaikba. Ezen az éjjelen szellemek, gonosz lelkek, démonok térnek át világunkba, hogy hazalátogassanak. Hitük szerint a gonosz lelkeket tűzgyújtással, állat jelmezekbe öltözve, megfelelő áldozatok bemutatásával elijeszthették, egyben búcsúztatták a Nap Istenét, melyet úgy tartottak, hogy a tél beköszöntével a hideg fogságába zárnak. Reggel a vallási vezető kőedényekben egy-egy maroknyi parazsat adott minden családnak, hogy otthonukba beköltözzön a fény és a melegség. Így üldözték el a rossz szellemeket, akik esetleg az éjszaka folyamán nem tértek meg a másvilágra. Ezek voltak az első Halloweeni ünnepek.

 

A Rómaiak, miután meghódították a Brit szigetek jelentős részét, s legyőzték a Keltákat, nem szűntették meg a hagyományokat, csupán összemosódott a hódítók szokásaival. Ők a Caristia és Pomona terményistennő ünnepét, a Feraliát, a Holtak emléknapját tartották, mikor virággal díszítették a sírokat, mert a holtak napjain az elhunytak lelke feljön a sírra. Ezek mind hozzájárult a Halloween kialakulásához.

 

 A kereszténység sem vetette el ezen szokásokat. A Keleti Keresztények 380-tól ünnepelték az összes vértanú napját, melyet összemostak a Szentek megemlékezésére szánt nappal, a Mindenszentekkel.  A 8. században uralkodó III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte. November 2.-ára rakták a halottak napját, mely szokásai a mai napig fennmaradtak. Gyertyát gyújtottak a sírokon, hogy melegítsék a fázó lelkeket, s egyben megemlékezzenek az elhunytakról. Imával segítik az elhunyt lelkeket, hogy megtisztuljanak, a mennyország fényébe jussanak.

 A tűzgyújtás, a Szellemek megtisztulása, mennyországba jutása, a két világ közti kapu megnyílása valószínűleg a régi népektől, mind a Keltáktól és a Rómaiaktól maradt a keresztényekre, s a Halottak Napjaként tör a felszínre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnep a Skót, Ír és Walesi közösségekben maradt fent, melyet az Amerikába vándorlók vittek magukkal. Az idő múlásával Európában kezdtek elkopni a Halloweeni szokások, míg ezzel szemben Amerikában egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, s később az Amerikai kultúra részévé vált.

 

A 31.-ei éj jellegzetes része lett, hogy a gyerekek kisminkelve és jelmezekbe öltözve járják az utcákat,  kopogtatnak a házak ajtaján „Trick or Treat” felkiáltással (Magyarul Csokit,  vagy Csalunk felkiáltást használják), melyre a lakók általában a „Trick”-el reagálnak, és cukrokkal, csokoládéval, süteményekkel ajándékozzák meg az ifjakat . Megeshet, hogy nem kapnak semmit és a másik opció lép életbe , olyankor valamilyen úton módon megtréfálják a felnőtteket, de minden esetben édességgel telt kosárkákkal térnek haza az otthonaikba .

A gyermekek és a felnőttek is nagy készülődéssel, örömmel várják az ünnepet. A házakat ijesztő bábukkal, töklámpásokkal díszítik. Vannak, akik előszeretettel készítenek temetőhöz, vagy valamilyen Dark Fantasy világban felcsillanó kinézethez hasonlító udvarokat, kerteket és élőhalott ábrázolását öltő bábukkal, zombikkal, vámpírokkal, és pókhálóval díszítik otthonaikat.  

A felnőttek van, hogy Halloween éjszakája előtt a készülődések után összejövetelt szerveznek és nyugodt körülmények között iszogatnak, szórakoznak a barátaikkal, de emellett a Halloweeni bulik is igen felkapottak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnep legismertebb jelképe a Töklámpás, mely a Jack O'Lantern néven született.  A kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Kifaragták a belső részüket, majd Rémisztő arcot vájtak belé, mely célja a szomszédok rémisztgetése volt.
Későbbiekben a Halloweeni mulatságokkal kapcsolták össze és a mai napig díszkellékként használják azt.

 

A Lámpás története egészen a Keltáktól ered. A történet szerint egy részeges, tréfás kovács, Jack, átverte az ördögöt, mikor ő eljött érte, hogy elvigye magával a másvilágba. Felcsalta egy magas fára, majd keresztet festett a fa tövébe, melytől az ördög rettegett, így nem tudott onnét lejönni. Jack azzal a feltétellel engedte le őt a fáról, hogy nem kísérti többé, s békében hagyja élni. Mikorra eljött a halála ideje nem kerülhetett a Mennyországba, hiszen nem volt jó ember, de a pokolba se juthatott, mert az ördög nem engedte. A két világ közt kallódott a lelke, magányosan a sötétségbe zárva, majd végül az ördög megszánta őt, s oda hajított neki a pokol tüzéből egy izzó fadarabot, hogy ne kelljen a vak sötétségben kóborolnia az idők végeztéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a Mennyország és a Pokol között.

 

Mivel Amerikában rengeteg tök föld volt található, így lecserélték ezeket a zöldségeket Tökre, mely több szempontból is alkalmasabbá vált ezen rémisztő éj szimbólumává válására. A sárga szín jelezte a föld termékenységét és annak bőségét, emellett a lámpás kinézete tökéletesen visszaadja az ünnep groteszk valóját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napjainkban Világszerte elterjedt a Halloween ünneplése. Magyarországon nem hivatalos, bár mégis sokak ünneplik és démonoknak, boszorkányoknak öltözve járják az utcákat, bulikat rendeznek, s a mécsesektől izzó temetők fénye mellett, a kertekben izzó töklámpások világítják be a holtak éjjelét.